18 éve, 1987-ben a régi Francia Intézetben volt Fejér Ernő utolsó budapesti kiállítása, a „Csendéletek Chardin mesternek” című sorozat válogatásaiból. Az ezt követő spontán fotográfiái pihenőt a rendszerváltás egzisztenciális kavargása szétzilálta. Két évi munkanélküliséget követően szinte újra kellett építenie az életét, melybe – mostanáig – nem fért bele a munkaigényes fotografálás. Ez idő alatt az autonóm képgrafika felé fordult (feszültségoldásként is). Rajzaiból kiállítást rendezett Budapesten az Ernst Múzeumban és vidéken. Rendszeresen szerepel képzőművészeti tárlatokon, a Rajzbiennálékon. 2001-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól nyert alkotói támogatás – mint tudatos „kényszer” – visszakanyarította a fotográfiához. A csendélet műfaját használta fel a múltban is, most is, azok jelentős formai és tartalmi megújításával életérzései, gondolatai kifejezésére, a képzőművészet és a fotográfia határterületén mozogva. Új képei fotográfiai post scriptumok, világképe és tapasztalata ütközéséből létrejött melankólikus üzenetek, nekieresztve a szétfolyó történelmi időnek. Másrészt kételkedő, szkeptikus post festumok az öregedés kapujában. Fotográfiái nem a külső világ leképezései, hanem belső, gondolati, emocionális világának felépítései. Introvertált alkata előnyösen hat képi világára, hátrányosan művészi ismertségére.
Bővebben:
http://www.maimano.hu/ …