Válassz!

Régen nem érdekeltek a politikusok. Ma emiatt – a sok év távlatából visszatekintve -, egyrészt szégyellem magam, másrészt most döbbenek rá arra a kimondhatatlan pusztaságra, amelyet az ő igazi felfedezésük hiányában éveken keresztül úgynevezett szellemi életként kellett élnem, hiszen csak mostanra láthattam be, hogy a politikusok a legfontosabb és legszexisebb szereplői életünknek, történelmünknek, társadalmunknak, gazdasági, művészeti és hitéletünknek.

Az irántuk érzett szerelem, bár sokat váratott magára, mára beérett. Kezdetben mindez nem volt több, mint legfeljebb féltékenységgel és aggodalommal átitatott sóvárgás, majd ahogy egyre közelebb kerültek hozzám, egyre szenvedélyesebbé vált a kapcsolatunk. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy mára oly közel állnak szívemhez, lelkem minden legtitkosabb zugához, mint senki más. Szerelmes vagyok beléjük, s egyetlen perc sem múlik el immár életemből anélkül, hogy ne beszélgessek, csókolózzak, vitatkozzak, vagy romantikusan tervezgessek valamelyikükkel, hiszen végérvényesen beléptek az életembe, a szobámba, s immár a legszeretettebb és legnagyobb tiszteletet kiérdemlő családtagokként vannak jelen szívemben minden egyes pillanatban.

Sokáig gondolkodtam azon, hogy miként is tudnám legalább részben viszonozni nekik mindazt a mérhetetlen szeretetet, aggódást és törodést, amelyet irányomban tanúsítanak. Ezért festettem meg őket, miközben igyekeztem legkedvesebbjeim mindegyikét úgy ábrázolni, hogy minél jobban megmutatkozzék bennük a halhatatlanság, s érzékeltetni azt, hogy míg mi, szánalmas halandók bután és célt vesztve éljük napjainkat, ők, az igazán hatalmas emberek, valójában istenek, akik megmutatják nekünk az utat előre a boldogságba, a lényegibe, az egyetlen igazba, miközben önfeláldozóan szenvednek, éjt nappallá téve dolgoznak és küzdenek, hogy kiürült életeinket megmentsék.

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni nekik azt, hogy értelmet, tartalmat és erőt adtak szerénységemnek ahhoz, hogy éljek és dolgozzak. Örök hála nékik ezért! Munkám és küldetésem immár nem más, mint szerény, de annál elkötelezettebb tisztelgés előttük.

drMáriás