A Ferenczy Múzeum Centrum Muzeológiai és Irodalmi Osztálya 2022-től egy rendhagyó participatív szemléletű várostörténeti kutatásba kezdett Válaszút címen. A múzeum ennek keretében a hagyományos helytörténeti kutatás módszerei mellett a város egykori és mai lakóinak, építészeinek bevonásával próbálta megérteni a 11-es út építésének és használatának társadalmi hatásait: miképpen alakította a városképet, a Szentendréről alkotott elképzeléseket, hogyan hatott a város további fejlődésére és milyen ma abban a városban élni, amely ilyen módon megszületett.
A kutatás tanulságait és eredményeit megelevenítő műhelykiállítás röviden bemutatja az út építésének körülményeit: a várostervezők által megálmodott alternatív nyomvonalakat, az útépítéssel kapcsolatos társadalmi konfliktusokat és a kádári kompromisszum révén megszülető építkezést és következményeit. A kutatás során interjúkat készítettünk olyan városlakókkal, akiknek az útépítés miatt a házát lerombolták és a frissen emelt lakótelepen helyezték el őket, valamint olyan szentendreiekkel, akiknek együtt kell élniük az otthonuk tőszomszédságába költözött főúttal. Az interjúk alapján megmutatkoznak az út építésével kapcsolatos ellentmondások, tágabban pedig érzékelteti, hogy a város történetével, fejlődésével kapcsolatos párbeszédben ott rejlenek a diktatúra nehéz nyomai.
A kutatás következő fázisaiban a Válaszút azokat a szentendreieket is bevonta, akik a jelen mindennapjaiban birtokba veszik és használják a várost. A kiállítás felvillantja a felnőtt lakosság várossal kapcsolatos attitűdjében mutatkozó mintázatokat, a városi terekhez és az úthoz kapcsolt képzettársításokat, emellett pedig – a leglátványosabb elemeként – betekintést enged a gyermeki fantázia világába, megmutatva milyen érzelmeket és élményeket társítanak a város tereit felfedező legfiatalabb generációk. Szentendre gyermekszemmel megformált tereit a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium diákja alkották meg rajzos formában a Ferenczy Múzeumi Centrum múzeumpedagógusaival együttműködve.
A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy elindítson egy társadalmi párbeszédet a város örökségével kapcsolatban, amely révén a város történelmét nem hatalmi elitek, elidegenedett intézmények, hanem maguk a közösség tagjai mondhatják el. Az esemény nem véletlenül kapta a műhelykiállítás nevet, a kisméretű, emberléptékű tárlat a tudásátadás mellett elsősorban interaktív szemléletre és a városról való közös gondolkodásra invitálja a befogadót.