74×103, olaj, vászon, csempe és gyufa fatáblán, 2001
Valahogy a zenével kezdődhetett – gondolja az ember, amennyiben Gerendai Károly magángyűjteményére terelődne a szó. A nagyjából 170 kortárs alkotásból álló gyűjteményt szemlélve egyértelműen körvonalazódik azon művészek névsora, akik munkáikkal alapjaiban meghatározzák az anyagot, s egyben tükrözik a gyűjtői attitűdöt. Maga Gerendai a következoképpen fogalmaz: „a képzőművészethez ugyanolyan megszállott és alapvetően érzelmi kötődés kapcsol, mint a többi hobbimhoz. Az első időtől fogva leginkább a zene határozta meg, hogy kiktől vettem képeket” – hipotézisünk tehát beigazolódott. A zene iránti szenvedély egy újabb elköteleződést alapozott meg számára – a kortársm műalkotások gyűjtését.
A művészeti alkotások gyűjtése egész könnyen válhat addikcióvá, amelynél döntően a „belépőkártya” a kérdéses és kruciális pont – amennyiben a folyamat elindul, onnan bizony nincs visszaút. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy mind a Sziget irodában, mind Gerendai privát otthonában lehetetlen üres falat találni – a gyűjtő a munkák között éli mindennapjait, s ebben az örömben szívesen osztozik kollégáival is. Tekintsük ama bizonyos ‘belépőkártyának’ a zenei hátteret, s mindjárt magától értetődővé válik, hogy miért efZámbó István, felLugossy László és Wahorn András művei adják a gyűjteményt meghatározó alkotók egyik körét.
Ez azonban csak a kortársművészeti alkotások gyűjtésébe fokozatosan elmélyülő gyűjtői állomásnak számított; a paletta azóta ugyanis elképesztően kitágult, színesedett. A műgyűjtés tanulási folyamat is egyben, amelynek eredményeképpen mostanra egy önálló döntések mentén alapuló, finomodó és jól körvonalazható anyag állt össze. Kezdeti választásaiban döntő szerepet játszott a galeristákkal kialakult tanácsadói, majd baráti viszony, s ez a mai napig jellemzi a gyűjtőt, befektetési szempontok azonban továbbra sem foglalkoztatják. A művásárlást tehát emocionális aspektusok indítják el, amely egy egyre tájékozottabb és a művészeti werkekben jártasabb gyűjtői attitűddel párosul.
A gyűjtemény egyik hangsúlyosabb vonalát tehát az előbbiekben említett egykori zenész, majd autodidakta módon a művészeti pályára lépő alkotók (efZámbó, feLugossy, Wahorn) korántsem könnyed munkái adják. Szintén több alkotással szerepel Aatóth Franyó, akinek munkái az előző, szentendrei csoporttal együtt-kezelve a gyűjtemény kissé abszurd, álomszerű, figurális, jellemzően emberi dilemmákkal foglalkozó részét képezik. A gyűjtemény további hangsúlyos vonalát egy absztraktabb, gesztusalapú, az anyagkezeléssel és a felülettel játszó munkák adják. Gerendai több alkotást tudhat magáénak Ádám Zoltántól, Nádler Istvántól, Bukta Imrétől, Fehér Lászlótól, Mulasics Lászlótól, Swierkiewicz Róberttől, és Szirtes Jánostól is, akik esetében az egymást követő, különböző stílusbeli korszakok is jól nyomon követhetőek.
A gyűjtemény két főbb csapásvonala tehát az előbbiekben ismertetett két csoport munkáin alapul, amelyet az olyan, olykor gyermekrajz-hatású, bár témájában döntően eltérő művészek alkotásai egészítik ki, mint Dr. Máriás Béla, Bada Dada vagy Nagy Kriszta művei, vagy éppen Soós Nóra festményei, akitől a finom politikai célzatú ‘Sivatagi Róka’ című munka szerepel a kiállított anyagok között is. A hagyományos festészeti törzsanyag fokozatosan fellazul olyan, kísérletezőbb médiumú alkotásokkal is, mint pl. Gerhes Gábor lightbox munkája vagy Várnai Tibor lentikuláris technikán alapuló tájképei.
A fiatalabb generációt Soós Nóra mellett Csiszér Zsuzsi tépett hatású, montázs-szerű képei és Győri Márton rendkívül színes, olykor figuratív, olykor absztrakt festményei képviselik, de Tarr Hajnalka több korszakából is jelentős darabok vannak a kollekcióban. A döntően magyar művészek munkáiból álló gyűjteményt pedig Jurriaan Molenaar letisztult architekturális festményei, Francoise Gilot absztrakt munkái és Martin C. Herbst monumentális portréi egészítik ki.
A Godot Galériában látható válogatás a rendkívül összetett, eklektikus gyűjtemény kurátori munkán alapuló válogatása, amelynek célja azon szegmensek bemutatása, amelyek a gyűjtemény gerincét adják, s egyben kiszélesedő spektrumát is előremutatják.”
Stánitz Zsuzsanna