A káoszt gyűjteni
Amikor Jan van der Polt arról kérdeztem, hogyan képzeli
el az ideális kiállítást, akkor ő olyan
termekről kezdett el beszélni, amelyekben zulu szobrok váltják
egymást modern művekkel, Stephan Balkenhol-tól, Thomas
Schütte-ig. Ott lennének azok az egyiptomi szobrok is, amelyektől
az első művészeti élménye is származik.
A szobrok vizuális erejéről beszél, a figurába
zárt statikáról, ami még a minden részletet
eltüntető, durva raszterfelbontású újságfotókon
is megmarad. Ami egy ilyen kiállításban vagy gyüjteményben
a feltőnő, az az a figyelem, amelyet az összhangban
lévő formáknak szentel, ahogyan ugyanazt a figuratípust
megismétli. Látszólag olyan ez, mint amikor egy statisztikus,
szúrópróbát végez hogy kiderítse,
milyen is az ideális forma, és a lehetőleg számos
speciális esetből miféle, általános
topológia állítható fel.
A festmények sorozatban keletkeznek, amelyeknél egy bizonyos
téma az inspiráció forrása, például
egy televíziós adás, egy újságcikk
a Dachau-i Appelplatz-ról vagy egy Ural-i büntetőtáborról.
A sorozat ötlete végül döntés elé
állít, diptichonokat kell festeni, egy olyan formát
találni, ahol az egymás mellett sorolt prototípusok
érvényesülnek, ellentétben egy hierarchikus
vagy dialektikus renddel, amelyben egy bináris rendszer, mindig
egy harmadik, magasabb pozícióval békül ki.
„(…) Vonzanak az ellentétek”
Úgy vélem, hogy Jan van der Pol esetében ellentétes
indítékokról van szó, amelyek kölcsönösen
kihívják egymást: egyrészt azzal a kívánsággal,
hogy a maga kifejezésmódját a képi realitással
ütköztesse, másrészt, hogy a forma és tartalom
közti szakadék tudatában az első lehetőséget
ténylegesen ejthesse.
Bert Jansen
Szelektív képvadászat
Műveiben a külvilág többé-kevésbé
megdolgozott aspektusait mutatja be; csaknem mindig dolgok megnyilvánulásairól
van szó, amelyek máris a belső világában
léteznek. Kora ifjúkorától kezdve tárolja
a memóriájában azokat a képeket, amelyek tapasztalatokból,
álmokból, víziókból származnak.
Mindig erős motívumokról van szó, amelyeket
megéri összegyűjteni, mint afféle trófeákat.
Jan van der Pol képei … a tragikusat … szólítják
meg. Embereket gyüjteni. Ahogyan Jan van der Pol kortárs műveket
és néprajzi tárgyakat is gyűjt, úgy
hordja össze műveiben az emberi figurákat is, művészpályája
kezdetétől.
Úgy, ahogyan a fejeknél, emberi figuráknál
portréknál is tulajdonképpen típusokról
van szó: Jan ven der Pol személyes embergyűjteményéről.
Építészet és táj. Jan van der Pol tájaiban
és az építészeti motívumokban talán
még erősebben jut kifejezésre az emberi figurák:
a bel- és külvilág képeinek keveredése
jut kifejezésre.
Ezek az emlékezet képek egyszerre élesek és
elmosódottak. Némelyiken üres helyek vannak, mintha
a festőt cserben hagyta volna az emlékezete. Mindazonáltal
Jan van der Pol művein valamiféle hajlíthatatlanság
uralkodik, ami azt sugallja, hogy ennek így kell lennie, nem másképpen.
Az is világos továbbá, hogy Jan van der Polnak jó
érzéke van a létezés tragikumához.
Az emberi lét ingatagságának tudata szövi át
egész művészetét.
Katalin Herzog
van der Pol Jan kiállítása
2000. április 6. – július 29.
MegnyitóOpening: 2000. április 6. 19:00