Az acb Galériában egy helyspecifikus installációt hozott létre, amelyet az acb Attachment terével egészít ki. A kiállítás koncepciója az lezárás és feltárás dichotómiájára épül, amely a galériatérben elhelyezett, a teret keresztben lehatároló nagyméretű festményinstallációban és a két kiállítótér szimbolikus összekapcsolásában ölt formát.
A galériában a teret pengefalként blokkoló festmény absztrakt mintázata geometrikus struktúrákból és egy azokat „körülfolyó” amorf, az egész festményen végigvonuló, foltszerűen felhordott gesztusokból kialakított formából áll össze.
A festmény kompozíciójának és festésmódjának nagyvonalúsága, nagy, fehéren hagyott felületei oldják a teret masszívan blokkoló fal szigorúságát. Az elé elhelyezett tükörfelület, és az arról a látogató mozgásának függvényében visszaverődő mennyezet-, fal- és festményrészletek elsősorban a befogadó térérzetének összezavarását eredményezik, másrészt felvetik a lezárás és feltárás társadalmi aspektusait.
Az installáció keltette bizonytalanságérzést az előtérben és a bejárattal szemközti falon elhelyezett absztrakt tondók ellensúlyozzák. Konkrétságuk, amely médiumukban és alakjukban egyaránt megnyilvánul, kontrasztban áll az installációval, de egyben kiindulópontként is szolgál a kiállítás értelmezéséhez.
Az acb Attachment fizikailag különálló terét Tilo Schulz tartalmilag kapcsolja a galéria teréhez: a galériabeli festményinstalláció által leválasztott térrész kerül megidézésre az Attachment installációjában.