Vándorló értelmezés

Négyalakos installációm eredetileg Domesztikációs kísérlet és Megszakított földet érés címmel 2007 és 2010 között került felállításra Ausztriában, Szlovákiában, Németországban és Magyarországon többnyire deszakralizált környezetben, egykori zsinagógákban, templomokban.

Elképzelésem szerint az installáció az adott „emlékhely” egykor volt közösségét, kollektív emlékezetét kívánta „megszólítani” egy olyan jelrendszer által, amelyet a repülőgép irányítók használnak napjainkban. A fejükön méhkaskosarat viselő, munkaruhába öltöztetett, kezükben vörös, irányjelző lámpákat, vagy fekete-fehér, pepita zászlókat tartó életnagyságú figurák a repülőgépek le- és felszállását irányító munkásokat idézik.

Ezek a „navigátorok” egy köztes térben dolgoznak, hiszen munkájuk során kirekesztettek mind a megérkezés, mind pedig az elindulás egyéni vagy közösségi tapasztalataiból. Ebbol a helyzetből „koreografálják” és „navigálják” az ismeretlenből az ismeretlenbe vagy az ismertből az ismeretlenbe vezető utat.

Az installáció Vándorló értelmezés címmel a közeljövőben több helyszínen kerül felállításra a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításaiban. Célja nem a magyar képzőművészet meghatározó műalkotásainak deszakralizálása, hanem az, hogy mint médium a látogató és a műalkotás között közvetítsen egy olyan köztes térből, amely a néző „jelenideje” és a műalkotás „múltideje”, illetve az alkotótól már elidegenedett műalkotás és a befogadó szubjektív értelmezése között helyezkedik el.

Ebben az összefüggésben az installáció által használt jelrendszer egy műalkotás soha véget nem érő, mindig folyamatosan változó és alakuló értelmezési kísérleteit „koreografálja”. Az általunk ismert alkotások „gravitációs mezőket alkotnak”, amelyekben a már elpusztult és a még meg nem született művek is jelen vannak. A Vándorló értelmezés című installációsorozat célja, hogy ebbe a gravitációs mezőbe invitálja a nézőt.

Kicsiny Balázs