Ez a kiállítás igazi vizuális csemege. A sötét
terembe lépve két hunyorgó világító
dobozt látunk, egyikről egy + jel, másikról
egy – jel mosolyog ránk. Amint azonban közelebb megyünk, észrevesszük,
hogy a kedves kis köröcskék-pontocskák a háttérben
valójában számok, a jól láthatótól
az egészen apróig. A vizsgálódásnak
ezen a pontján vibrálni kezd a kép, a szelíd
számok szinte belemarnak a szemünkbe. Szelíd és
vad, kicsi és nagy – én mindezekről az arányokról
tanultam valamit aznap este. A látvány finomságát
mi sem jellemzi jobban, mint lefényképezhetetlensége
– a fenti fotók a kiállított képek halvány
árnyékának tekinthetők csupán.