Hollywoodban a rendezők, producerek és a sztárok ádáz harcot folytatnak azért, kié legyen a ‘final cut’ (az utolsó vágás joga) – vagyis, hogy ki hagyja jóvá a film kanonikus változatát, amelyet végül bemutatnak a közönségnek. A Multiple Cuts Modelnek (többszörös vágás modellje) megfelelően senki sem rendelkezik az utolsó vágás jogával; a filmet legyártják, összevágják, megvágják, újra összerakják, újra megvágják, bemutatják, határozatlan időre félreteszik, szétroncsolják, összeragasztják, előre- és hátrafelé levetítik – és ezek a folyamatok egyetlen kivételezett részhalmaza sem minősül az igazi bemutatónak, amelyhez képest bármely későbbi átdolgozás jogosulatlan módosításnak számítana. A stúdió folyosóin és vágószobáiban különböző időpontokban és helyeken különféle változatok léteznek és egyik sem minősül végleges műnek.
(Daniel C. Dennet: Time and the Observer)
