Ha a világ egyik vagy másik részét: önmagunkat, illetve a természetet ábrázolja hűen, vagy kívánt irányba alakítani igyekszik, akkor fogadhatjuk el.
Azonban, ha kizárólag önmagunkat prezentálja a mű, akkor kérdéses, hogy ez mások számára mennyiben lehet érdekes: a szubjektivitás parttalanságba hajlamos torkollni.
Ha pedig a természetet próbálja meg ábrázolni, akkor szembesülnünk kell a jelenlegi tudományos természetfölfogás részekre szakadtságával, a valódi állítások rendszeréből összeálló egységes és bizonyított szemlélet fájó hiányával.
Komoróczky Tamás miskolci kiállításán egy olyan ősbemutatóban lehet részünk, ahol a művész a nézőre és nézettre nem szétválasztott, egységes valóság modellezésére tesz kísérletet
Az anyag és a tudat egymásra utaltságát, együttműködését egy vektor-tér fényinstallációban és egy álomszerű animációban teszi fizikailag átélhetővé és érzékelhetővé.