Véletlen dinamika

A térrácsokkal az a baj, hogy eltévedünk bennük. A csapdákkal, hogy megfognak, és nem eresztenek. Wolsky András munkáiban tévelyeghetünk, és nem eresztenek.

Wolsky játszik a szemmel – így még az op-art világa is beköszön munkáin -, játszik a képzelettel, hisz rácsszerkezeteinek egymásba fonódása meseszerű képzeteket (Csipkerózsika várának geometrizált vadrózsakerítései) is megidéznek.

A súlyos színellentétekre (is) épülő munkák mégsem okoznak rossz érzéseket, sokkal inkább a meghökkenés, a csodálkozás és a rejtélyek, a kiutak megtalálásának izgalma keríti hatalmába a nézőt. Van-e kiút? Áthatolhatunk-e ezeken a hálókon?

Igazi network – hálómunka – ez. És Wolsky fokozza a látványt, emeli a tétet azzal, hogy az egymás melletti struktúrák áthatásokban, gyakran egy harmadik – szürke – színben is megjelennek.