A Véletlen egybeesések című anyag alapja egy sorozat, amelyet városi sétáim során az elmúlt évtizedben készítettem Berlinben, Le Havre-ban, Haifán, Párizsban vagy Budapesten. Szokatlan városi szituációkat, meglepő helyszíneket kerestem vagy találtam véletlenszerűen, amelyek már fekete-fehér fotográfia mivoltukban is inkább nyugtalanítónak hatottak.
Az ebből készült rizográf nyomatok az elmozduló rétegek, a fekete-fehérben véletlenszerűen megjelenő kék tónus miatt dinamikus, drámai hatást mutatnak, amit a nagy méret még inkább felerősít. Ez a képi kifejezésmód valamiféle összefoglalója annak, ami körülöttünk történt-történik az elmúlt két évben a Covidtól az ukrajnai háborúig, amikor olyan alapvetések, korábban mindennapi dolgok váltak bizonytalanná, mint éppen az otthon elhagyása, az utazás, a találkozások. Eltűnt a viszonylag kiszámítható jövőkép és berobbant az ismeretlentől (betegségtől, háborútól) való félelem intenzív, mindennapi megélése.
Életünk helyszínei és történései többfélének tűnnek, óhatatlanul keressük azokat a pontokat, amelyek idilliek és szerethetőek, amelyeket nem érint az általános rossz közérzet. De ahogy körülnézünk, mint egy összeesküvés-elméletben, minden egyből fenyegetővé válhat; a békés városi táj egyszerre rémisztő hely lesz, bizonytalan körvonalakkal és túlgerjesztett érzelmekkel.
A printek redukált színvilága és a technikából adódó lehetőség a körvonalak elmosására – a szellemképes effekt – elmozdította a tárgyilagos építészeti fotókat és utcai jeleneteket nemcsak a jelenből a múltba, de egy lehetséges drámai jövőbe is. Szétesettség, fel nem ismerhető, de mégis nagyon ismerős körvonalú tájak, házak, városok. Minden más lett.
Szigethy Anna