A semmi fogalmát a kultúrák és a tudományok a legkülönfélébb módokon közelítik meg. Nyelvtani szempontból az amúgy is vitatott névmások közé tartozik, főnévi értelemben használatos, holott nincs olyan tárgy amire utalna. A filozófiában leggyakrabban a nemlét vagy a hiány kifejezéseként jelenik meg, a keleti vallásokban pedig inkább az ürességet használják a semmi szinonimájaként. A fizikában alapjában véve értelmezhetetlen, hiszen az erő és mozgás szempontjából nézve a van abszolútuma a semmi fogalmát kizárja, a matematikai absztrakció viszont nullként jelzi. A semmiről az irodalomban, a zenében, vagy akár a képzőművészetben is számos mű születik.
A Liget Galériában bemutatott installáció erre kíván reflektálni, amikor párhuzamba állítja az internetről letöltött amatőr verseket – melyeket a
Végtelen történet kislányának szinkronhangjával olvastattunk fel angolul -, a filmes eszközökből épített díszlet-makettet – amelyben klasszikus, filmes mozdulatokkal lelkesen forgattuk a kvázi semmit, azaz jobb híján magukat az eszközöket -, illetve a semmibe révedő tekintetet, amely egy alterego morfolt arcából néz kifelé.
