Ég és föld találkozása a horizont, a látótér, mely a világ számunkra való beláthatóságát körülírja. A vertikális irány pedig abból a nehézségi erőből származtatható, mely a Föld gravitációjából ered, és melynek leküzdésére egész emberi lényünk, szellemünk és idegrendszerünk felépült.
Bánki Ákos új sorozatának karakterét azok a repetitív monotóniával húzott vonalak alkotják, melynek rendszeréből túlcsordul a festék és szigorú törvényeit felforgatja a színek mindent elárasztó vitalitása. A festő az eddigi festészetét jellemző expresszív energiamezők helyett a tiszta forma poétikájára fókuszál. Koncentrációjával uralja az anyagot, és a festék gravitációval szemben tehetetlen természetét irányítja, átvíve az élettelen anyagra az elengedés és megtartás szabad akaratát.
Bánki Ákos az eddigi festészetében használt intuitív formavilágát a K.A.S. Galériában kiállításra kerülő legújabb sorozatában transzparens festői gondolattá emeli. Mint az írásnál, balról jobbra húzott gesztusaival alulról felfelé építkezve tölti be a vásznat színeivel, hogy aztán az idő alácsorgásával olyan téridőt hozzon létre, melyben a világ percepciója örökös játékká lényegül.