A kiállítás egy párizsi, modernista művészeti magazin lapjait idézi meg. A Verve 1937 és 1960 között összesen 38 lapszámot élt meg, szerkesztője Efstratios Eleftheriades (1889–1983), ismertebb nevén Tériade. A kiadvány minden számának borítóján a 20. század legjelentősebb alkotóinak eredeti litográfiái szerepeltek, miközben olyan elismert szerzők írásait közölte, mint például Ernest Hemingway, André Malraux, vagy Albert Camus.
Tériade különlegesen nagy hangsúlyt fektetett az esztétikai kontinuitásra, ezért teljes lapszámokat szentelt középkori kéziratok, kódexek és ikonográfiák újraértelmezésének. Érdeklődése a középkor művészeti és esztétikai fantáziaképére irányult, ezért a történelmet nem dokumentarista módon, hanem empirikusan, a látványból kiindulva értelmezte. A magazin hasábjain a két korszak, a középkor és a modernizmus, tértől és időtől függetlenül egyazon síkon, a folyamatos művészi párbeszéd példájaként került megjelenítésre. Kiváló példa erre René d’Anjou 15. századi művének, a Livre du cœur d’amour épris (A szerelmes szív könyve) 1949-es Verve féle feldolgozása, amely egy Henri Matisse által tervezett borítóval és André Chamson kommentárjával együtt jelent meg.
Felsmann István galériában kiállított műveit éppen ez az adaptáció inspirálta. A szerelmes szív könyve egy allegorikus szerelmi történetet mesél el, amely során a költői szimbólumok, mint a szív, vágy, kegyelem, remény, féltékenység és szomorúság személyiségekként jelennek meg és különféle kalandokon keresztül jutnak el az ideális szerelemig. A kézirat fény és árnyék hatásban gazdag miniatúráit Barthélemy d’Eyck (1420–1470), René d’Anjou udvari festője készítette. Ezek a nagy igényességgel kidolgozott miniatúrák némely esetben már előrevetítették a reneszánsz perspektívahasználatát és kompozíciós újításait. Henri Matisse 1949-es ikonikus, piros szívet ábrázoló borítója egyfajta hidat teremt a középkori és a modern művészet között.
Felsmann igazodik Tériade alkotói koncepciójához mikor a kortárs művészetet a múlt örökségével ötvözve, a művészeti korszakok és médiumok között szabadon mozogva hoz létre egyfajta szellemi egységet. A Galériában bemutatott kiállítás formai és elméleti keretét a Verve 1949-es különszáma adja. Felsmann vegyíti a reneszánsz mesterek szakralitását és kézműves hagyományait a modernisták kísérletező és felfedező szellemiségével. Megidézi Picasso, Matisse, Dürer, Delacroix, Rubens és Rembrandt művészetét, és a különféle művészeti irányzatokat, mint például a manierizmus, kubizmus, geometrikus absztrakció vagy épp a karikatúra műfaja.
Felsmann István a 2010-es években pályára lépő fiatal nemzedék egyik egyéni hangú képviselője, aki LEGO-ból épített, konceptuális humorral és művészetfilozófiával átszőtt táblaképeivel hívta fel magára a figyelmet, falra akasztható műtárggyá formálva át a gyerekjáték-nyersanyagot. Elmélyült alkotói folyamatában fontos szerepet játszik az anyagi sokszínűség és a művészeti műfajok közötti kapcsolatteremtés. A festészet mellett foglalkozik szobrászattal és képgrafikával, de készít installációkat és videómunkákat is.