Vidéki munka

Ujházi Péter festészete egy teljesen sajátos vonulatot képvisel a magyar kortárs művészetben, nem csatlakozik aktuális áramlatokhoz, a 60-as / 70-es években kidolgozott képi világ és stílus egy-egy árnyalatnyi változással, de ugyanaz maradt az elmúlt évtizedek alatt.

Életművét nehéz lenne korszakokra bontani, inkább egy áramló folyamatnak tekinthetjük, melyben a jellegzetes Ujházi motívumok, kellékek – táj, biciklizés, kocsma, álarcosok, állatok, régi lomok és a történelem egy-egy jelenete – vissza-visszatérnek. Képei mind-mind a valóságra reflektálnak, a mindennapi élet dolgai és történései jelennek meg bennük.

Valóban történetekről van szó, hisz a képeknek a narráció, az elbeszélés az alapja. A keretek csupán fizikai határt szabnak, a jelenetek tovább folytatódnak, a nézőpontok változtatásával a tér kitágul és végtelenné válik, amire a művek címében gyakran feltunő „részlet” szó is utal. Ujházi történeteket mesél, hol derűsebb, hol melankolikusabb hangulatban. A képeket megtöltik a gyors ecsetvonásokkal megfestett, vázlatos alakok, széttöredezett kellékek, jellegzetes motívumok.

Az első látásra könnyűnek tűnő, súlytalannak ható jelenetek mögött viszont ott lapulnak a különböző, egymásra épülő gondolatiságokat hordozó rétegek, amik sokszor ellentétes jelentéssel bírnak. Így a játékosabb hangvételű művekben ott húzódik a valóságról alkotott fanyar kritika, ahogy a borús, nyomasztó képekben az apró részletekkel teli látvány azt feloldó gazdagsága.

A néhány vonallal megrajzolt, elnyújtott kalligrafikus alakok is valójában nagyon összetett, finom és érzékeny jellemábrázolások. A szín mindent átható szerepében, a levegő láttatásában a Bernáth Aurélnál töltött tanulóévek élménye sem tűnt el nyomtalanul. Az az érzés fogja el a művek szemlélőjét, mintha Ujházi a dolgokban magukban és egyben rajtuk kívül is lenne, egy sajátos szemszögből tekintene rájuk, amit erősít a nézőpontok és perspektívák folyamatos váltakozása.

A kiállított festmények témája a jellegzetes nadapi táj és vidéki világ – Vidéki munka – a zsúfolt utca látványélménye – Külföldi utca -, vagyis a mindennapi élet helyszínei. A képek mellett a jellegzetes szobrok és a doboz-művek sem hiányoznak a kiállításról. Ezek a miniatűr színházképekre emlékeztető ready-made és kreált tárgyakból létrehozott alkotások először a 70-es évek közepén jelentek meg a művész oeuvrejében. A világ itt is széttört formájában jelenik meg, a tér bonyolulttá válik, rétegződik és az eredeti környezetükből kiszakított motívumok új értelmezési lehetőséget, új jelentéseket hordoznak.