Gábor Áron (1954) első, az acb Galériában megrendezett önálló kiállítása az 1980-as évek végén, 90-es évek elején festett képeiből mutat be egy válogatást, amelyen keresztül a rendszerváltást megelőző évek magyar művészettörténetének egyik legimpulzívabb korszakába nyerhetnek újra bepillantást az érdeklődők.
Gábor Áron az 1980-as évek radikális új eklektikájának, magyar posztmodernjének egyik legfiatalabb képviselőjeként az évtized során festményei és grafikái mellett számos izgalmas installációt, performanszot és videóművet is létrehozott.
A kiállító művész Kokas Ignác festő osztályában diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán 1981-ben, majd 1982-83-ban Klimó Károly vezetésével a murális szak mesterképzésén is részt vett. Gábor Áron művészeti pályája szempontjából döntő fontosságú volt az is, hogy már az 1970-es évek végén bekapcsolódott az Erdély Miklós nevével fémjelzett Indigó csoport tevékenységébe is. Festészeti munkássága pedig leginkább az 1980-as években a Hegyi Loránd-féle „új szenzibilitás” fogalom adta művészeti keretei között bontakozott ki.
Az acb történeti visszatekintésében Gábor Áron az 1980-as évek korszelleméből táplálkozó expresszív figurális festményeié lesz a főszerep. A kiállítás képeire általában véve jellemző a magánmitologikus szimbólumkészlet, aminek egyik központi, visszatérő szereplője a szabadság ikonikus megtestesítőjeként is értelmezhető macska figurája. Gábor Áron 1980-as, 1990-es években készített festményeire jellemző a rétegzettség, a tükrözés, a kötetlen médium és motívum használat, amire számos példát találhatnak majd a nézők a kiállítás anyagában is.