Visszatekintő

Wagner János festészetéről annyit kell jeleznünk, hogy már három és fél évtizede ismerhetők művei: az 1965-től napjainkig ívelő festői életmű a valóságidézéstől indult, – mint annyi kortársáé – és az elvonatkoztatás, a nonfiguráció azon ágazatában bontakozott ki, amelyet egy újkeletű meghatározással lírai archaizmusnak nevezhetünk. Az e törekvés szellemében dolgozó művészek a hagyományos kép formáját, dimenzióit megtartva utalnak vissza a múltra, és alkotómódszerük visszafogott, vallomásszerű, bensőséges hatásvilágú műveket feltételez.

Wagner János új műveit a fények képeinek bonyolult rendszerében minden korszerűsége, elevensége ellenére a tradícióhoz kapcsolhatjuk, oda, ahol érvényes Goethe szép gondolata: A színek a fény tettei, tettei és szenvedései.

Wehner Tibor