Egy olyan földtörténeti korszakban élünk, ahol az objektumok, amelyek körülöttünk léteznek, teljes mivoltukban átláthatatlanok számunkra, csupán szemünk sarkából érzékeljük őket. Hogyan foghatjuk fel egy gránitszikla mibenlétét, a globális felmelegedést vagy a bioszféra feldolgozhatatlan méretét? A valóság olyan rétegei vesznek körbe, amelyekre nem létezhet direkt rálátásunk. Az emberközpontú gondolkodás, illetve a környezetünkkel való kapcsolódás és azonosulás hiánya látszólag perspektíva nélküli állapotba helyezett minket.
Az infravörös felvételek a látkép számunkra elérhetetlen valóságát mutatják meg, hiszen az infravörös sugárzás hullámhosszát az emberi szem nem láthatja, csupán hatását érzékeljük. A szűrő fénytörésének segítségével a fotószintetizáló flóra előtérbe lép a napfény alatt. A szabad szemmel hozzáférhetetlen látvány hozzásegíthet ahhoz, hogy új pozíciót találjunk. Innen körültekintve a környezetünk és az azt felépítő valóságrétegek áthatolhatatlansága talán nem megrémít, hanem kihívás elé állít. A kérdés az, el tudjuk-e hagyni a saját percepciónk által okozott fogságot és ezáltal átadni magunkat az emberi percepción kívül eső valóságoknak?