A víz által mozgatott hordalék és az általuk keletkező erózió úgy a környezet természetes alakulásához, mint számos emberi civilizáció fenntartásához hozzájárult. Ezzel szemben mára a tág értelemben vett erózió fajtái közé számolhatjuk már az antropogént is, ahol a külső erők felszínformáló tevékenysége emberi eredetű, mesterséges természeti beavatkozásokkal, melyek rövidtávon az emberek számára bizonyos szempontból hasznosnak véltek, közép- és hosszútávon azonban akár visszafordíthatatlanul is megbonthatják a Föld antropocén kora előtti ökoszisztémáinak egyensúlyát.
Ha életterünk, életünk elemeinek egymáshoz való viszonyát felborítjuk, az minden más kölcsönhatásban levő elemre, ember a természetre – rész a nagy egészre – is hatással van. A jelenben tapasztalható folyamatok rámutatnak a bolygónk rég elbillent állapotára.
Forrai Ferenc formai kompozíciókkal utal a természet folyamataira, az ember természeti beavatkozásainak hatásaira: a mesterséges beavatkozást kiemelve szimbolikusan jeleníti meg a vizeinkre gyakorolt külső, emberi hatásokat, ami során megváltozik kiterjedésük, mennyiségük és minőségük, negatív következményeket előidézve a természeti, társadalmi és élettani környezetben. Kékre rátakar a fehér.
A kiállításon szereplő Vízvonal című sorozat arra a folyamatra irányítja a figyelmet, hogy egyaránt egyénként és közösségként döntéseinkkel milyen jövőt teremthetünk saját magunk és utódaink számára: vízzel teli, élhető kék jövőt vagy szennyezett, el- és kihasznált feketét, ami hiányában lesz a zöld környezetnek.
„Az elmúlt hatezer évben a víz határozta meg az emberiség civilizációját, ma az emberi civilizáció határozza meg a vizeink jövőjét.” – Szöllősi-Nagy András, hidrológus.