Vörös vonal

IngridMwangiRobertHutter két médiaművész fúziója: Ingrid Mwangi és Robert Hutter, akik összeolvadva, egy életműben egyesítik művészeti hitvallásukat 2005-től kezdve.

A jelentős lépés túlmutat alapul szolgáló művészeti üzenetükön, mely magában foglalja a szokásosan megtapasztalható nemi, szociális és társadalmi határok közötti korlátok áttörését.

Vörös vonal című egyéni kiállításuk egy video-válogatás, amelyet a Pixel Galéria 20 képernyőjén mutatnak be Budapesten. A képernyők egy hosszú, spirális utat jelölnek ki a monitorok sorával, amelyeken a 15 évet átívelő videók a testet mutatják be különböző módokon. A művész saját testére fókuszáló módszerét ők most a kettős testiségen keresztül világítják meg.

Két tarkó látványa, borotvált vonalak hasítják útjukat mindkét hajzaton keresztül, míg végül csak a kopasz fejek maradnak. Fejbőr. A kimondott szavak, mint „én – személyiség – nem afrikai, beszéljünk az európaiakról – bűn – gondolat/felejtés – elhatározás, cselekvés, viszony” jelzik a munkában, hogy a művész a kultúrák közötti párbeszéd elkötelezettje.

Egy másik, a Fénybe nézés, című mű a médiából vett, erőszakos képeket szemlélő arcokat mutat, arckifejezéseiket a televízió-képernyő világítja meg. „Az erőszak világában élni” – ez visszatérő téma. Vannak összecsapások.

A széllel és az Elsőként dobva a követ című munkákban a művész összeütközésre szólít. A kövek megütik a testet, ami egy anyagba van csavarva. Ki kell bírnia.

Csendes visszavonulás mutatkozik másfelől azokban a munkákban, mint a Több tér, a Kilégzés és a Ne zavarj. A művész bensőséges terekbe hátrál, mintha a mindenek dacára csendes egzisztencia mellett voksolna.

A munkák egy műteremben készülnek. A videók közönség előtti performanszok során jönnek létre. Az akciók, a nagyvárosi összecsapások dokumentarista stílusban lettek felvéve. A vizuális nyelv sokféle, mégis – miként a kiállítás címe is jelzi – létezik egy vörös vonal, amely végigfut IngridMwangiRobertHutter munkáin.