Altorjay németországi tevékenysége szervesen következett a fluxushoz való kapcsolódás magyarországi gyakorlatából, ami a folytonosságot jelezve, egyes művek (pl. Sakk befőtt, Kényelmetlen) reciklálását is jelentette az új környezetben. A magyarországi elszigeteltségből való kiszakadás, az eleven, működő kortársi közeg inspirációja ugyanakkor egy új nyelv kialakulásával járt együtt, amely a technikai eszközök használata és a politikai szimbólumok kisajátítása mellett a politikai akciók eszköztárát emelte be a művekbe. Erre a működésre nyújt példát a kiállításra rekonstruált, 1968-as Elektrosokk automata, a „politische kunst” tendenciájába tartozó environmentje.
Stuttgartban és Kölnben Altorjay gyorsan adaptálódott a művészet és a politikai cselekvés közötti határokat elmosó 1968-as programhoz, amely köré a műveket válogattuk. Erről árulkodik a La Strada című objekt és fotó (a hozzá tartozó filmfelvétellel együtt), amely egy politikai tiltakozó akció során keletkezett, ahol a citromdarab eredetileg a rendőrségi könnygáz semlegesítésére szolgált. Vagy az első németországi kiállítására (1968) készült kis objektek, mint a kritikai marxizmus korabeli diskurzusaira reflektáló Anti-Apotheke Bakunyin.
A lépték- és kontextusváltás ellenére ugyanakkor Altorjay nem feledkezhetett meg a mindent meghatározó, hidegháborús nagyhatalmi rivalizálásról, amelyben a felek azonos mértékű repressziója, gazdasági és kulturális területen folytatott harca érvényesül. Plakátján az amerikai és a szovjet szimbólumok szintézise – bár előre nem látott módon – a jelenben új kritikai hangsúlyokkal bővül.