Weltschmerz

Az összetéveszthetetlen stílusú Kis Róka Csaba az elmúlt közel egy évtizedben elérte azt, hogy képei senkit sem hagynak hidegen, vannak, akik revelatív erejűnek tartják művészetének szabadságfokát és kortalanságát, és vannak olyanok is, akiket elriasztanak témái.

A művész a pályája eleje óta gondosan felépített formakincse kinőtte a kezdeti horror és heavy metal stílusjegyeket és mára már több festészet-technikai fordulatot is vett, valamint számtalan történeti réteget is bekebelezett.

Kis Róka művészete egyértelműen elmozdulni látszik a festészettörténeti referenciák felé, játékos barokk, még inkább brutálisan filigrán rokokó pasztorál világát egyre inkább a velencei kolorizmus és a sötét romantika jegyei dominálják.

Eddig a művész erősen magán-mitologikus elemekre építő maszkulin disztópiáit szakállas férfiak, katonák, állatportrék népesítették be, most debütáló képeinek témai mégis gyerekek és tinédzserek. A leginkább a klasszikus portréműfajok felől megközelített alakokon megjelenő torzulások, csonkítások a művész jövővel kapcsolatos félelmeinek, rossz előérzeteinek kivetülései.

A művész a kiállítás német nyelvű címadásával is reflektál arra a pszichológiai folyamatra, mely során az egyén felismeri az általa elképzelt ideális világ és a valóság között húzódó feloldhatatlan törésvonalakat.