Sokféle utazás sűrűsödik össze ebben a kiállításban. Van közte képzeletbeli és múltbeli, tengerentúli, vasúti és légi, verőfényes kerékpáros, de mindenekelőtt téli. Bécs városa központi szerepet kap, hiszen a kiállító művészek választott otthonaként a kiállításon szereplő művek nagyobb része is ott készült.
Bécsi jövés-menésük óhatatlanul is formálta e műveket és alkotóikat. Schubert névadó dalciklusa azonban nem közvetlen utalás, inkább kijelöli a kiállításon bemutatott művek értelmezési keretét és segít képzeletbeli utazásra invitálni közönségét.
Tibor Zsolt és Vécsei Júlia – generációjuknak két meghatározó alkotóművésze – következetes alkotói praxist építenek, melynek kiindulópontja a rajz. Mostani, Budapest Galériabeli közös kiállításuk alkotói gyakorlatuk megannyi párhuzamát felfedi: a rajz alapvetésén túl a manualitás (ragasztás, applikálás, másolás, fújás) fontossága; a rajzeszközök (indigó, milliméterpapír, tintaceruza, vonalzó) iránti rajongás; a halvány, elmosódó formák és ceruzavonalak jellegzetessége; az esetlegesség érzete, a véletlen vagy a hiány kitüntetett szerepe mindkét életműben hangsúlyos.
Mindkét művész előszeretettel nyúl vissza és inspirálódik a gyermekkor motívumaiból, tárgyaiból, emlékeiből: a szülő vagy nagyszülő figurája ott bújkál a szigszalag struktúrákban, a lila tintaceruzában, az óramutató vonalkáiban vagy az indigó használatában. Az ismétlés, szimmetria, tükrözés mint kompozíciós technikák, vagy általánosságban a játékos, ugyanakkor csendes, a személyességet és narratívát kerülő alkotások mindkét életmű sajátjai. A felfedezett hasonlóságok örömén túl azonban a kiállítás nem párhuzamok és különbözőségek koordinátarendszerében gondolkodik.
Hiszen amíg Tibor nagyméretű, a fehér háttér előtt véletlenszerűen elszórtnak tűnő motívumait áthatja a transzcendens, spirituális tartalom, addig Vécsei leheletfinom vonalakkal, átmenetekkel megfestett vagy geometriába rendezett művei filozófikus megközelítésmódról árulkodnak.
De minden fordítva is igaz: ugyanúgy Tibor apró, tökéletes ceruzarajzaiban is felfedezhetjük a mérnöki pontosságot, ahogyan Vécsei finoman lebegő madár és szarvas figuráiban a költőiséget.
A mostani kiállításon a művészek legújabb, nagyobb részt erre a kiállításra készült művei az idő és időtlenség, a ciklikusság, az emlékezés kulcsfogalmait járják körül.