A mai korban nemcsak intelligens gépek vesznek körül bennünket, hanem egy olyan új valóság, amelynek a középpontjában az információ, valamint annak egyik pontból a másikba történő mielőbbi közvetítése áll.
A technikai eszközök elmúlt évtizedekben bekövetkezett fejlődése gyökeresen átdigitalizálta a társadalmunkat, amelyben az információ az egyik legfontosabb hatalmi tényező.
A média megosztáson alapuló gazdaságának köszönhetően a képeket megjelenítő online rendszerek vizualitása mára szinte fontosabbá vált, mint az általuk megjelenített tartalmak. A képinfláció korában, amiben „az internet egyszerre a hajó és az óceán” (Paul Mason) létrejöhetnek olyan hibák, amelyek egy véletlen által generált új helyzetet idéznek elő.
Papp Sándor Dávid Working memory című kiállításának kiindulópontja éppen az ilyen típusú információvesztés eredményeként keletkezett absztrakt struktúrák, valamint az azokban felismerhetővé váló művészettörténeti párhuzamok vizsgálata.
A cím utalás a véletlen esztétikáján alapuló munkamódszerre, ahol a művek egy előre nem látható folyamat és egy adott rendszer szembeállításának a következményei. A kiállításon látható alkotások a geometrikus absztrakt művészet formanyelvével, a posztkapitalizmus tükrében reflektálnak a digitális vakfoltokra.