A művészeti világ az eredetiség megszállottja. Minden legyen új, formabontó, szabályokat áthágó, felszabadítóan más, mint a tegnapi, de valahogy úgy, hogy azért mégis ráismerjünk. Újat akarunk, de nem annyira újat, hogy egy sci-fiben legyen a helye. Eredeti képekre vágyunk, a másolatok majdnem annyira taszítóak, mint a hamisítványok – blaszfémia. Valahogy mégis elfogadjuk, hogy szoboröntvényekből lehet öt is, hogy a fotósorozatokat akár húszig is lehet számozni. Az még valamiért eredeti. A nagymesterek olaj-vászon festményeit akarjuk megszerezni, de ha azt nem lehet, akkor hajlandóak vagyunk a vázlataikra is licitálni.
A digitalitás nehezen illeszthető be ebbe a jól megszokott morális értékrendszerbe. Ha printet veszünk, akkor tulajdonképpen nem egy digitális fájl fizikai másolatát vesszük meg? A képzőművészet ugyanis ma már a biteknél kezdődik – a műtárgyak 3D modellező programokban, Photoshop fájlokként, digitális kollázsokként születnek, a fizikai megvalósítás csak sokadrangú kérdéssé vált. A művész már nem ecsettel és palettával álmodik, hanem vibráló kijelzőkkel és hibás pixelekkel – Kirsch Ádám fejében egérré vált a véső, klik-klikk, kész is.
A modern múzsa egy Spotify playlist, vagy egy mesterséges intelligencia által generált metál banda, mint Németh László alkotásában. Teremtsd meg a saját ihleted! A műterem csak egy asztal, ahol a laptop fölé lehet görnyedni – a művész irodista, mint szinte mindenki a 21. század fejlett országaiban, együtt mímelünk munkát Weiler Péter animációival. Ha már megőrjít a monotonitás, ha szétszaggat az agresszív unalom, nézzünk lopva mémeket, gondoljunk magunkra posztmodern, transzmediális humorral, Dóczi Attila ebben is tud segíteni.
Az eredetiség utáni hajsza logikus következő lépésének tűnik, hogy a digitális alkotások forráskódja felé forduljunk. Az NFT, a non-fungible token, lényegéig lecsupaszítva, tulajdonképpen ez. Nem kell értenünk ehhez a programozók tolvajnyelvét, nem kell a tőzsdét követnünk, teljesen felesleges azon merengeni, hogy ennek vajon van-e köze a Bitcoinhoz vagy más kriptovalutához. Az NFT csak annyit jelent, hogy azt a fájlt vesszük meg, amit a művész készített – mert bárkinek lehet a hűtőjén egy képeslap az Uffiziből, de attól még Firenzében marad a Vénusz születése. Ha úgy akarjuk látni az alkotást, ahogy azt a művész először elképzelte, akkor egy monitor elé kell ülnünk.
A NACO arra vállakozik, hogy Magyarországon először rendez csoportos NFT kiállítást.
Kiállító művészek: Dóczi Attila, Weiler Péter, Kirsch Ádám, Németh László