Hozz egy szál virágot sírhelyéhez, ha szeretted, de nem hozhattad a tudomására, mert büszke vagy, gyáva vagy, mert illemtudónak hiszed magad, mert szégyenled, mert nem mondhattad meg neki, hisz azzal megbántottad volna a barátnődet, mert nem merted szeretni, vagy azt hitted fájhat szeretni, mert nem birtokolhatod, mint ahogyan semmi mást sem. Ha tiltottad magadnak hogy szeresd, mert azt hiszed, nem vagy hozzá fogható, mert szeretete megperzselő, és nincs nálad fájdalomcsillapító, ha féltél hogy csak röptet s kikacag, és persze ha nem szerethetted mert nőnek tartottad, persze, és mert szerinted egy nővel csak egyféleképpen lehet kapcsolatba kerülni, és úgy tilos, tehát sehogyan se, mert gondolkodni nem tanultál meg.
És hozz egy virágot sírhelyéhez, ha úgy gondolod, hogy ki van a tököd azzal, hogy veled is eképpen van, ha ki van a tököd a hazugságokkal és a félelmekkel.
Ha megérted: nem élet az, ami más, mint amire vágysz.
Ha megérted, miként fognak sírni az Árpa Attilák ott, ahol senki se lát, mert nem tudta megértetni féltékeny nőkkel, hogy nem minden nő kizárólagos célja a szaporodás.
Ha megérted miért nem szabad szó nélkül hagyni a Kovács Gáborok kártékony kufárkodását, akik azt hazudják alapítványt hoznak létre a képzőművészet támogatására, de fogalmuk nincs a képzőművészetrol, és nem támogatnak, mert azt nem támogatásnak hívják, ami a támogatónak az nagyon jó üzlet, a támogatottnak meg nagyon rossz, és az alapítvány tőkéjét csak a madár látta, mert ember csak a garasoskodást, meg a nagyotmondást, meg azt a helyet ahová be kell nyalni a nagy remények és majdani támogatás fejében.
Gyere el ha érted, késő lehet holnaptól igaznak lenni.