Egy állomás jelzése a tíz éve Magyarországon élő német médiaművész munkáit bemutató kiállítás. Eike elsősorban videóval dolgozik, de computer alapú munkákban, fény- és hanginstallációkban is gondolkodik.
A kiállítás a galéria terét egy elsötétített és egy kivilágított teremre osztja. A sötétből videó installációk, computer munkák és egy nagyon is kézzelfogható anyagokból létrehozott virtuális kocka végtelen tere válik ki. A videók szereplői teljesen átlagosan cselekszenek, táncolnak, énekelnek, de a médium technikai lehetőségeit kihasználva Eike egy másik dimenziót nyit számukra.
A világos szobában érzékeinknek megfelelő látvány tárul elénk. A mennyezeten fénycsövek húzzák meg a galéria alaprajzának vonalait, amelyek között a látogató megtalálja kijelölve saját pozícióját, de a kápráztatóan világító lámpatestek ki is ’világítják’ a teret, ahol többek között szokatlanságukkal hökkentő fotókkal is szembesül.
A kiállítás téri megosztása az egyes munkákban is fellelhető, állandóan jelen lévő, de lappangó feszültséget, mozgást nagyítja ki: az egymást vonzó ellentéteket.
A kiállítással alkalmából az elmúlt
tíz év munkáit bemutató katalógus jelenik
meg.
Az album Eike művészetének az elmúlt egy évtizedben készült munkáit mutatja be. Eike 1966-ban született a németországi Halle-ban, 1990 óta él Magyarországon. Művészete mellett gyakran szervez kiállításokat más művészek munkáiból, évekig volt a Trafó, Kortárs Művészetek Háza, galériájának vezetője. Számos neves magyar és nemzetközi kiállításon szerepelt, például a budapesti Goethe Intézetben és a Műcsarnokban, a wolfenbütteli Kunstvereinben, a berlini Collegium Hungaricum-ban, a nantesi ZOO Galériában vagy a bilbaói Abisal Galériában. Művei több magán- és közgyűjteményben szereplenek.
http://www.eike.hu