Az úgynevezett senki földje, a végvonalak együttese. Lehetetlen helyek, amelyek önmagukban eddig mellékesek voltak a képeken. A keskeny, látszólag könnyen pozícionált, de nehezen értelmezhető terület megfestésénél a következő gondolatok merülnek fel: a meghatározottság egzaktálása, a valahova tartozás dilemmája, a közösség megélése, az önállóság vágya, a végtelen sűrítettsége, a mag, a tágulás előtti vagy utáni szituációk tematizálása.
Természetesen ilyen felsorolásokba beleszédül az ember, azonban szeretném, hogy legalább ennek csak halovány, mégis örömteli képi megjelenítését megélhessem.
Erdélyi Gábor
*
Triptichonjához Koroknai Zsolt hét alanyt kért meg, idézzen fel néhány megragadó tájélményt, olyan emlékképet, amely mátrixként vésődött az emlékezetükbe, megteremtve a táj egyéni ideáját, individuális eszményét.
Légyen szó megtapasztalt tájról, vagy olyanról, amely az álmok homályából türemkedik fel, az őstudatból tör elő. Talán valamely előző életből.
Az alanyok őszintén, bizalmasan, ugyanakkor keresetlen szavakkal, mindenféle nagyzolástól mentesen vallanak ikonná vált tájaikról, mintha intim világuk szegletét tárnák fel.
A táj ebben a multimediális képinstallációban ennek folytán a nyelv verbális szintjén mutatkozik meg, a hallgató képzeletére bízva a látvány képzeleti megszerkesztését. Koroknai ugyanis a vizuális nyelv síkján nem ad szilárd mankót a szövegek alá, hiszen nem kívánja befolyásolni a verbális nyelv egyéni olvasatát.
A nézőt előzetesen befolyásolható tájallúziók helyett a monokromatikus festészet spirituális természetére apellál, a tiszta érzékenységet nevezi meg kiindulópontul. A színek ugyanis nem jelentenek semmit, csak sugallnak valamit. Koroknai a szemlélő egyéni szenzibilitására hagyatkozik, munkakifejtésre késztetve képzelőerejét és tudását. (…)
Koroknai Zsolt legfrissebb alkotásaiban standard minőségben hozza egyéniségének már ismert erényeit. Azokat az erényeket, amelyek mindenek előtt a reális és a szakrális, az anyagi és a szellemi, az ismert és az ismeretlen tartományai közötti egyensúlyozásban válnak kitapinthatóvá. Finom lélekrezdülések fémesen kemény keretekben.
Szombathy Bálint