Művészi ars poetica
Művészi alapállásom, amely a geometrikus, konkrét kategóriába sorolható, a Konkrét Manifeszt (1930) szellemétől a metaművészetig terjed.
Munkáim középpontjában az elemi alapformák megtervezése áll, magas kortárs technológiával előállítva.
A konkrét művészeti manifesztum elvein alapuló műveletekkel dolgozom. Munkáim a konkrét fizikai, színbeli és formai folyamatok egyensúlyának megragadása a síkban és a térben. Azt az állapotot keresem, ahol az anyag és a forma eggyé válik. Szobraim és domborműveim a minimális külső hatásokból eredő belső anyagi feszültségek eredményeként tulajdonképpen önépítőek.
Az anyag-, forma- és színkontrasztok vizuális feszültsége minimális síkbeli és térbeli elmozdulások eredménye, amelyek rendszere saját formanyelvem megteremtéséhez vezetett.
Az így redukált formai rend dekonstrukciói nyitottságukban reagálnak a környezetükben zajló eseményekre, jelentésükben túllépve a konkrét vizuális rend határain.
A művek egy sajátos geometrikus művészeti irányzatot képviselnek, és az abban megfogalmazott elvek szerint értelmezhetők.
Az absztrakt elemi vizuális formák és színek alakító kutatása a vizuális nyelv törvényszerűségeinek megértéséhez vezetett, amelynek révén a formák strukturális kompozíciója új, személyes vizuális meta-architektúrát és ez által új kulturális jelentést nyert.
A birtokában lévő formarendszer képes volt arra, hogy az évszázadok stílusainak szinergiáit felhasználva ajelen korszakot tükröző műveket hozzon létre.
A fizikai és a digitális világ konvergenciáját az eredendően anyagi forma és annak virtuális reprezentációja erősíti.
A konkrét művészeti elvek mentén létrehozott művek valós, fizikai felületi állandósága és változékonysága a rend és a káosz szimultán érzékelése virtuális és intellektuális hatással bír.
A művek esztétikai hatásainak érzékszervi és racionális megtapasztalása hozzájárulhat a korunk megértéséhez szükséges kritikai gondolkodás fejlődéséhez.
Zalavári József