Zoompark

Batykó Róbert életműve sorozatról sorozatra épül, mióta 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A művész elmúlt másfél évtizedben létrehozott művei bár több korszakra tagolhatók – hiszen számos egymástól eltérő szériára épülnek -, eddigi pályájának egészében mégis az a különleges, hogy az ívét páratlanul konzekvens módon feszítette ki.

Batykó a tárgyportré műfaját fogalmazza újra és újra képeivel, amik a fotórealista és az absztrakt szemlélet rendkívül egyedi elegyét képzik. A figurativitás és az absztrakció hibriditása a digitális képek tematizálása révén erősödik fel leginkább festészetében, de a művész nem csak ezzel a két látszólag ellentétes stiláris fogalompárral operál.

Legalább ilyen fontos művészetében a digitális alapokon nyugvó megtervezettség, és a precíz segédeszközökkel is megtámogatott kivitelezés összjátéka a véletlennel. A véletlen, a „hiba” jelenti az expresszív gesztus legkontrollálhatatlanabb, legelemibb formáját a művész számára, aki a festőiség ezen aspketusát egyre inkább aktivizálja az életművében, így sorozatai értelmezhetők akár úgy is, hogy azok egyre inkább a véletlen, az expresszív festői gesztusok kutatása felé tartanak.

Batykót már a 2000-es évek eleje óta foglalkoztatták a digitális képszerkesztés és formaképzés festészeti lehetőségei. A művész már a pályája kezdetén a digitális képekre, képfolyamra reflektáló festményeket festett. Ez a tény mintha csak az utóbbi időben került volna fókuszba, a 2016 óta festett számítógépes hibaüzeneteket feldolgozó művek, vagy a még későbbi, 2018-as vektorgrafikus interfészekre emlékeztető festményei kapcsán.

Jelen kiállítás a különböző korszakok és sorozatok áttekintését nyújtja, a kétezres években készült emblematikus szürke háttér előtt megjelenő zenei eszközök és munkagépek tárgyportéitól és globális márkák logóitól kezdve a hollandiai alkotói periódusában készült városi „szemét-képeken”, kamion- és csomagolás-képeken keresztül egészen az elmúlt évek digitális és média képek inspirálta sorozatokig.