Mónika prostituált, nyolc éve él együtt Zsoltival, a korábban meleg prostituáltként dolgozó fiúval. Egy éve hozzájuk költözött Sanyi, az árvaházból szabadult, Népligetben meleg prostituáltként dolgozó fiatal fiú. Zsolti és Sanyi egymásba szerettek, Mónival jó barátságban vannak. Valódi családot alkotnak, óvják, védik egymást. Sanyi „ki akar szállni”, abba akarja hagyni a prostitúciót és énekes szeretne lenni. Móni sokat iszik, rá akarják beszélni, hogy menjen el elvonóra. Lakásukat három kutyával és egy macskával osztják meg.
Körülbelül három évig fényképeztem oket ebben a lakásban. Itt éltek és itt dolgoztak. Drámák, szerelmek, boldog pillanatok – mindent itt éltek meg. És itt lett öngyilkos Zsolti 2010 február 24-én. Zsolti halála semennyire sem kötheto a munkájához vagy ahhoz, ahogy éltek. Zsolti szerette Sanyit. Szerette és szeretett volna boldogan élni Sanyival. Gondosan eltervezett mindent. Senki és semmi nem tántoríthatta vissza a döntésétol. A halál minden kérdésére és problémájára választ adott. Megkönnyebbült tole. Nekünk, akiket itt hagyott, helyette is válaszokat kell találnunk.
„Vajon ez bárkivel megtörténhet?” – tettem fel a kérdést a halála után. És akkor döbbentem rá, hogy milyen sokan élnek hasonló helyzetben, hasonló problémákkal az én környezetemben is.
Nincs mit tenni, a jövore kell koncentrálnom és tanulnom kell Zsolti értelmetlen és érthetetlen halálából.