Yael Bartana, Rineke Dijkstra, Gerard Holthuis, Rob Johannesma, Johan van der Keuken, Sebastian Diaz Morales, Aernout Mik, Jeroen de Rijke, Willem de Rooij, Joke Robaard, Barbara Visser
Who if not we...?
S u r f a c i n g
2004. szeptember 17. - október 24.
Megnyitó: 2004. szeptember 16. 17:00
Kurátor: Páldi Lívia
Megnyitják: Maria Hlavajova, F.P.R. van Nohuys, Páldi Lívia

kritika

flex
Blaumann Edit
(Háromperces férfiaknak)
A Surfacing részben egy korábbi projektem tapasztalatain alapul, amelyben a galériát a „fehér kocka" (kiállítótér) és a „fekete doboz" (mozi) találkozásaként definiáltam. Olyan térként ahol a fizikai és az abszolút, a konstruált és az efemer, fikció és dokumentum felcserélhetővé vált, és ahol a stilizált és közvetlen narratívák ill. helyzetek határvonalai összemosódtak. A Surfacing számára kiválasztott munkák is a rögzítés és a befogadás élményének kifinomultabb, árnyaltabb, elemzőbb és/vagy költőibb megjelenítésére koncentrálnak, szakítva a mára „természetessé" vált állapottal, a látványban való automatikus és reflektálatlan sodródással.

A kiállítás azt a viszonyt állítja előtérbe, amely az „objektív", technikai nyelvezet és szerkesztésmód, valamint a megfigyelés és rögzítés ösztönös öröme között figyelhető meg különböző médiumokban és műfajokban – a videoinstallációtól a (beállított) fotón át a filmesszéig és a dokumentumfilmig. A különböző ábrázolásmódok, az egymást átfedő kontextusok komplex halmaza, a szubjektív nézőpontok és értelmezések közötti viszony feltérképezésével a Surfacing a valóság legkülönfélébb kivetüléseit mutatja meg, és a kortárs képkultúrával való nemritkán ellentmondásos viszonyukat érzékelteti.

A kiválasztott munkák eltérő látásmódok, narratív keretek, terjesztési rendszerek és nézői gyakorlatok szülöttei és képviselői. A művészek számára a fikció különböző módjai válnak a folyamatosan változó valóságok mélyrehatóbb megközelítésének és megmutatásának eszközévé. Amikor elemeire szedik a narrativitásról szóló bevett elképzeléseket, egyúttal az identitásképzés témáját is vizsgálják, és igyekeznek a személyes történeteket és tapasztalatokat az adott kulturális és társadalmi/történeti kontinuumban, egymáshoz viszonyítva elhelyezni.

Az egyes művek időbelisége és a bemutatásuk helyszíne (tere) közötti mozgás a befogadási (nézési) folyamat különböző aspektusait fedi fel, a műveknek egymáshoz, ill. a művészeknek a környező valóság(ok)hoz való viszonyát mutatja meg. A résztvevő művészeknek a megfigyeléshez, a rögzítéshez és a szerkesztéshez való hozzáállása nemcsak a nézőket vagy a művészet társadalmi helyzetét illető kérdéseket vet fel, hanem reflektál a ma múzeumának mint fizikai és kulturális helyszínnek a státusára is.

A lassúság és a sebesség, a mozdulatlanság és a mozgás dimenzióiból hangulati-térbeli kontinuumot építő kiállítás az egyes műveknek egy inkább ösztönös, mint konkrét olvasatát is kínálja a nézőnek.

A kiállítást kétnyelvű (magyar/angol) katalógus kíséri, amely a kurátor kiválasztott műveket bemutató esszéje mellett két olyan írást is tartalmaz Clementine Delisstől és Sven Lüttickentől, amelyek a kiállítás elemzésén túlmutatva a művészek munkáinak és az általuk kialakított nézői poziciók vizsgálatának tágabb kontextusához kapcsolódnak.

Páldi Lívia