Szabó Benke Róbert
No Future
2008. február 15. - március 13.
Megnyitó: 2008. február 14. 18:00
Megnyitja: Katarina Ševic
Szabó Benke Róbert: Színház az egész Mindenség

Nem volt/lesz mindig ilyen szilárd a létezés. Nem volt/lesz mindig ilyen poláris a létezés. Nem volt/lesz mindig ekkora sötétség.

Szebb jövőről álmodni…mennyire vicces, és közhelyes is egyben. Most nem jó, de majd jobb lesz. Hogy mitől, meg hogyan lesz az a jövő szép, az megint más kérdés. Akik nem hisznek a jövőben bespájzolnak biztonsági tartalékot, akiknek ezáltal nem jut, azok kitalálják a jövőt. Michael Ende Végnélküli történetéből megtudhatjuk, hogy Félelem rekeszti kívül az Embert Fantáziából.

*

Nem örülök neki, hogy keserű vagy. A tekinteted unott, életedet üresnek találod, párodnak, ha van, nem örülsz, semminek sem örülsz. Depressziós vagy. Alkoholista, teli előitéletekkel. Másokat lenézel, de azon nem gondolkozol, hogy rád miért lehetne felnézni. Titokban pszichológushoz jársz, gyógyszereket szedsz, híreket hallgatsz. Kollégáidban ellenségedet látod, pedig ugyanazon az ügyön dolgoztok. Segítőkészséged nulla. Utálod a testedet, már önkielégíteni sincs kedved. Rettegsz az öregedéstől. Ránk is ragasztanád beteg lelkedet. Melankólia. Agónia. Letargia.

Rólad beszélek. Mindjárt meghalsz.

Az biztos, hogy ezen szellemi frekvencián nincs jövő. Vagy leküzdjük félelmeinket, és megpróbáljuk felidézni emlékezetünkben az igaz ember képét, vagy halál fiai vagyunk. A jövő embere ugyanis túllépett az előitéleteken, igazságos, egyenes, árad belőle a szeretet, az ihletettség, és nem tud létezni, ha nem ad. Létezésének alapfeltétele a szeretet energiájának továbbadása. Fluxus Spiritus. A múltat mint inspirációt hordozza, nem mint sértődést, fájdalmat. A jövőhöz transzformálni kell negatív tapasztalásainkat, felszabadítani az általuk lekötött lelkesítő, konstruktív energiákat. A közösségi szellem újrafelfedezése eksztatikus öröm. Amikor rájövünk, hogy éppenséggel a különbözőségeket kell szeretni a másik emberben, nemzetben, vallásban, szekszusban, nem pedig megvetni azokat. Hamarosan rá kell jönnünk, hogy ezek a másságok eltörpülnek más létezési formák változatossága mellett. Már most rá kell hangolódni Higanidákra, akik a szeretet hatására Aranidákká változnak.

Konyi Shiva szeretetből képes transzfigurálódni, polarizálni magát.
Hangmester pedig egyaránt lejátsza múlt és jövő zenéjét.
Az álmok pedig valóra válnak.
Fantáziában.


A jövőbe márpedig csakis optimizmussal, óriási hittel és szeretettel lehet lépni. Kész művészet, nem?