Erhardt Miklós, Adrián Costache, Csete Mónika, Fátyol Viola, Gink-Miszlivetz Sára, Gyapai Janka, Harkai Doma, Hódi Csilla, Horváth Dániel, Miló Gábor, Miló Gábor, Perger Zsófia, Peternák Zsigmond, Szurdi András, Ulbert Ádám
Köztes idő: Ad hoc (et nunc)
Erhardt Miklós és a MOME Médiadizájn szakos hallgatói
2009. november 25. - december 18.
Megnyitó: 2009. november 24. 19:00
Képzeljük el, hogy a Dorottya Galéria, a maga formai és tartalmi ürességében, változatlanul fennmarad egy olasz divatszaküzletek uralta sétálóutcában, luxushotelek szomszédságában. A jövőjével kapcsolatban eleddig döntésképtelennek bizonyuló erők rálegyintenek, a profilját visszamenőleg, illetve ideiglenesen kialakítani igyekvő kulturális munkások érdeklődése kifullad. Ezt a lehetetlen helyzetet igyekszik konceptuálisan hasznosítani az Ad Hoc (et Nunc), a Köztes idő sorozat záró kiállítása.

Erhardt Miklós és a MOME Vizuális Kommunikáció Tanszék hallgatói arra igyekeztek választ találni, hogy milyen módon hozható létre olyan, kollektív művészi reakció egy adott tematikára és kiállítótérre, illetve a tér által képviselt kontextusra, elsődlegesen háttérdizájn és installációs elemek használatával, amelynek célközönsége a kortárs művészet és az intézménykritika területén nem otthonos, a környezettel futólag elkötelezett, de az adott korlátok közt valóban kíváncsi járókelő. Egy kiállításdizájn workshop keretében körbejárták a galéria és a kiállítás-sorozat történetét, bejárták a teret, majd belekezdtek abba a küzdelembe, amit a közös (és alapvetően céltalan) kreatív munka mindig magával hoz.

A galéria történetének és jelen helyzetének megközelítéséhez Csokonai Vitéz Mihály vígeposza az inspirációs vezérfonál. Dorottya, nem találván urat (üzemeltetőt) magának, kis performansszal igyekszik lendületbe hozni a sorsot: egy éjjeliedényből és emlékeiből installációt épít, majd a hajfürtökből, táncrendekből, bolhákból és mirtusz-koszorúkból rakott máglyát kéngyertyákkal meggyújtja, kártyát vet, és erősen fogadkozik.

Ámor ezt hallgatta, nevette, és jelűl
Egy kisded mennydörgést durranta balfelűl,
Mellyre az áerbe magát felemelte
Éris, s az áldozat tüzét elpeselte.


(Csokonai Vitéz Mihály)