Az „illúzió” – a mozgás, a haladás pozitív jelensége mögött a mozgásképtelenség feszültsége, s egy hektikus állapot kialakulása rejtőzik. A művészt napjaink politikai, társadalmi, gazdasági problémáinak hátterében zajló, mégis mindent meghatározó világméretű mechanizmusainak működése foglalkoztatja.
Az installáció elemeiként szolgáló mobil objektek ezeknek a globális folyamatoknak modelljeiként foghatóak fel – olyan szerkezetek, amelyek állandó mozgásuk által egy folyamatot mutatnak be, amelyben a változás csupán látszólagos, s az állandó ismétlődés által monotonitássá válik. Ebből a helyzetből a kitörés lehetetlen, a rendszer nem képes állapotán változtatni, kényszerpályára kerül.
Cseke Szilárd mobil objektjei olyan minimál rendszerek, amelyek talált tárgyakból állnak össze. Ezek a tárgyak eredendően rendelkeznek már valamilyen jelentéssel, melyet leginkább ipari jellegük, illetve mint a fogyasztói társadalom mindennapi eszközei, funkciójuk határoz meg.
A kiállítótérben viszont ezek a tárgyak a mű építőelemeivé válnak, s mikor újra mozgásba jönnek egyben át is értelmeződnek – eredeti jelentésükből kifordulva kritikát gyakorolnak az őket létrehozó társadalom felett.