Nádor Katalin
Felület és forma
2019. október 17. - december 8.
Megnyitó: 2019. október 16. 18:00
Kurátorok: Csizek Gabriella, Kopeczky Róna
Megnyitja: Ladik Katalin
A kiállítás egy eddig, a nagyközönség számára ismeretlen, ám rendkívüli életművet mutat be, amely Kepes György, Moholy-Nagy László munkásságának folytatásaként is értelmezhető és a hazai konstruktivista és avantgárd hagyományok megújításán dolgozó művészközösség, a Pécsi Műhely (1970-80) tevékenységéhez is szervesen kapcsolható.

Nádor Katalin (1938-2018) mintegy harminc éven keresztül a pécsi Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotográfusaként dolgozott és ekként volt ismert. Munkája a múzeumba kerülő néprajzi tárgyak, régészeti leletek dokumentálása és kortárs művészek illetve a képzőművész elődök műveinek megörökítése volt.

Az elsősorban dokumentumként használt fényképek készítése során érdeklődésének középpontjába a fény természetének, tér- és formateremtő erejének, valamint a különböző felületeknek és anyagoknak a tanulmányozása került.

Mindezekre a tapasztalatokra építkezve hozta létre saját, kísérletező és lírai művészi világát, amelyben a világ apró részletei figyelmének fókuszában nemcsak univerzálissá lesznek, hanem az elvonatkoztatás mértékének nyomán mássá is változnak. Műveiben átjárásokat, rejtőző párhuzamosságokat mutat meg a természetes és az absztrakt formák, illetve azok ritmusai között.

Gyakran alkalmazta az egymásra helyezés módszerét, nagyítással, erős megvilágítással tette felismerhetetlenné a fényképezett témát.

Titkos művészi élete a szocializmus évtizedeiben a vidéken élő női alkotók sorsát tükrözte: fotográfusi tevékenysége - különös érzéki kísérletezései és a fotóira jellemző egyedien szubjektív absztrakció ellenére - évtizedeken keresztül csendben, szakmai figyelem és elismerés nélkül bontakozott ki.

Nádor Katalinra a legnagyobb hatást tanára, a festő Lantos Ferenc tette, aki a programozott geometriai redukció révén folyamatosan kutatta a művészet és a természet közös struktúráit. Az ő befolyása nyomán egy olyan életművet hozott létre, amely filozófiáját tekintve Kállai Ernő - az absztrakt művészet, valamint a mikrokozmoszt és a makrokozmoszt összekapcsoló törvények egymás közötti összefüggését hirdető - úgynevezett bio-romantikus elméletéhez áll közel, esztétikáját tekintve pedig Kepes György és Moholy-Nagy László fotográfiai tevékenységét idézi meg. Formavilág és játékosság szempontjából pedig munkássága a Pécs városának szellemtörténetébe mélyen beágyazódó Bauhaus szellemiségéhez kapcsolódik.

Nádor Katalin munkái szorosan kapcsolódnak a Pécsi Műhely tagjainak - Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szijártó Kálmán - munkásságához is, akikkel már az 1960-as évek végétől kezdve kapcsolatban volt és rendszeresen együttműködött. Az 1970-es években a csoport több performanszát, fotó-akcióját és konceptuális művét dokumentálta, valamint szerzője volt Ficzek Ferenc Árnyékváltás, Hopp-Halász Károly Privát adás, illetve Pinczehelyi Sándor Sarló és kalapács című alkotásának. 1972-ben Nádor Katalin a Pécsi Műhellyel együtt szerepelt a magyar neoavantgárdot bemutató, a balatonboglári kápolnában megrendezett kiállításon.

Nádor Katalin érzékeny megfigyelésen alapuló, egyedülálló szubjektív absztrakcióra épülő életművét nemcsak tematikai egységekben mutatjuk be, hanem kísérletet teszünk a művek egymáshoz való tartozásának rejtett összefüggésrendszerét is feltárni.

Csizek Gabriella, Kopeczky Róna