E két – egymástól látszólag teljesen független – dolog között felfedezett párhuzam az átmeneti állapotok vizsgálatára irányította a figyelmét. A kulturális átalakulások, az átmenetiség állapota számos analógiát kínál, új-keletű legendákat generál, mémeket plántál.
Az alkotó számos olyan, a köztudatban sikeresen áthagyományozódó kulturális-történelmi toposznak eredt nyomába, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat történelemről, identitásról, s jellemzik a közbeszédet.
A kiállítás rendhagyó tranzitológia, „Kompország” kelet-nyugati irányváltásaihoz kapcsolódó mítoszok kuriózum-kabinettje, amelyben kronologikusan követik egymást a magyar történelem inflexiós pontjaihoz kapcsolódó, azokra reflektáló, illetve azokat újraértelmező állomások/műtárgyak.
Ezek emlékezet-tükreiben, az objektív történelem és a szubjektív emlékezet sztereoszkópiáján keresztül az identitás megragadhatatlansága csillan fel.