„Szűcs Attila azokra a "nagy sűrűségű" pillanatokra fokuszál, "ahol a hétköznapi tapasztalatokra épülő tudásunk elévülni látszik". Képei realistának tűnő víziók, a világgal való lehetséges viszonyainknak a festészeten, mint percepciós rendszeren keresztüli vizsgálata és modellezése. A tradicionális olaj, vászon festészet keretein belül dolgozik mindennapi környezetünk relikviáit és tereit választva kiindulópontul, azzal a talán utópikusnak tűnő igénnyel, hogy amint ő a gyakorlatban, úgy mi a szemlélésben "valamiképpen üres teret tudjunk teremteni a gondolat tárgya és a megfogható tárgy körül egyaránt, méghozzá úgy, hogy ne próbáljuk meg előre létrehozni vagy interpretálni…
Szűcs Attila "tisztaszobáknak" nevezett, a néprajzban használt jelentésével csupán érintőleges kapcsolatban álló, enteriőrjei annak a tényszerű tapasztalatnak a stációi, hogy privát hétköznapi világunk védettsége illúzió, harmonizálható idegenség csupán. A szobák berendezettségük ellenére üres, a valós élethez kapcsolódó szinkron létezés passzív terei, izolációs kamrák.” (Páldi Lívia)
A kiállítás Szűcs Attila 2000 és 2002 közötti
festményeit mutatja be