1965 és 1975 között, Gheorghiu-Dej sztálinista párttitkár halála után, a Ceausescu hatalmának megerősödését megelőző politikai interregnum idején, a nemzetközi társadalmi és kulturális mozgalmakkal is összhangban Romániában, bár rövid ideig tartó, de termékeny és visszafordíthatatlanul a mai művészeti sokszínűség irányába mutató kulturális fellendülés volt tapasztalható.
Ugyanakkor a kommunista hatalom romániai 45 éves történetében
ez volt csak olyan időszak, amelyben a romániai magyar művészek
önazonosulási törekvései viszonylag szabadon bontakozhattak
ki. Az ebben az időszakban alkotó romániai magyar művészek
művészi identitáskeresését a következő törekvések
határozták meg:
1. a más történelmi kort élő Európájához
való tartozás vágya;
2. az erdélyiség megtartása (a táji, történelmi
és népművészeti tematikában és formanyelvben)
3. a kelet-európaiság (a kulturális és szociális
sokszínűség) felfedezése.
Ekkor teljesedett ki olyan alkotók életműve, mint Balla József,
Barabás István, Benczédi Sándor, Bordi András,
Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Incze János
Dés, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Nagy
Imre, Pittner Olivér és Szervátiusz Jenő.
Ekkor jutottak szerephez a romániai magyar képzőművészetben
máig meghatározó egyéniségek,: Albert László,
Baász Imre, Balázs Imre, Bertalan István, Deák Ferenc,
Feszt László, Gaál András, Jecza Péter, Jakobovits
Miklós, Korondi Jenő, Kós András, Kulcsár Béla,
Kusztos Endre, Márton Árpád, Nagy Pál, Paulovits
László, Páll Lajos, Plugor Sándor, Puskás
Sándor, Román Viktor, Simon Endre, Sükösd Ferenc, Szécsi
András és Szervátiusz Tibor, Tamás Anna, Tirnovan
Vid és Wilhelm Károly.
Az erdélyi művészetnek ez a fontos időszaka először kerül összefoglalóan a közönség elé. A kérdések összetettsége okozhatta, hogy a romániai művészettörténet-írás nem figyelt fel a magyar művészekre a magyarországi viszont elhanyagolta, és sokáig a körülmények sem tették lehetővé műtárgyak utaztatását. Ezért felbecsülhetetlen jelentőségű az a kutatómunka, melyet a kiállítás kurátora az Ernst Múzeum megbízásából közel 100 erdélyi művész körében végzett, azért, hogy mindezt egy reprezentatív kiállításon és annak írott dokumentumában, a katalógusban bemutathassuk.
A katalógus szerzője és szerkesztője a kiállítás kurátora, Vécsy Nagy Zoltán, a hatvani Hatvany Lajos Múzeum művészettörténésze. A kötet tartalmaz egy bevezető tanulmányt, a kiállításon szereplő művészek életrajzát (az életrajzok mellett portréfotókat), minden művész egy munkájának színes reprodukcióját, valamint fekete-fehér szövegközti dokumentumfotókat.