http://reroute.c3.hu/
Vizsgálat tárgyává téve a városnak szentelt
szociológiai irodalom nagy hányadát, a kortárs művészeti
kutatások egy része a városi kontextusban és annak
gyors alakváltozásaiban fontos információforrást
talált, melynek segítségével egy-egy komplex territórium
átalakulása követhetővé, a városlakókat
nap mint nap érő vizuális behatások sűrű
szövedéke dekódolhatóvá válik. Mind a
szociológus Max Weber, mind Ulf Hannerz antropológus elméletében
a városi kontextus diszkontinuitások szekvenciája, mely pillanatonként
változó képek folyamatos felhalmozódásán
keresztül válik az alany tapasztalatává. Ez az elképzelés
egy olyan work in progress-t, a viszonyok olyan állandó újrarajzolását
tételezi, mely különösen szembeötlően mutatkozik
meg sok mai nagyváros szocio-geográfiai képében.
A vonatkozási pontok hiányából következő talajvesztés hasonló állapotából kiindulva a Re:route, Dominic Hislop és Erhardt Miklós projektje, friss bevándorlók szemszögéből kutatja egy specifikus városi tér percepcióját. A Re:route modulárisan, egy sor mentális térképből, torinói városfotókból és az azokat kísérő rövid, írásos kommentárokból épül fel. A teljes anyagot olyan külföldiek készítették, akik nem régebben, mint két éve érkeztek ebbe a specifikus városi környezetbe. A projekt létrehozásakor a két művész olyan, a részvételre épülő metódust használt, melynek alapja a dialógus, a „másikhoz” fűződő viszony, illetve az annak nézőpontjába való behelyezkedés – olyan módszerek tehát, melyek messzemenően tiszteletben tartják az egyes résztvevők szubjektivitását, ugyanakkor a hangsúlyt azon tekintetek és tapasztalatok sokszínűségére helyezik, melyek egyetlen városi tájban találkoznak.
Egy specifikus földrajzi egységet véve alapul, egy olyan várost, melynek szociális textúráját az elmúlt évtized során erősen megváltoztatta a más országokból érkezett „polgárok” jelenléte, Dominic Hislop és Erhardt Miklós a városi kontextusnak egy, a bevett szokásoktól eltérő újrarajzolásába fogtak. A hely „rendes”, olasz városlakók által érzékelt képét felülírták mindazok „rendkívüli” víziójával, akik rövid ideje élnek itt, de nem tekinthetők turistáknak. A kifordítás által a város kontextusa kevéssé ismert terek, alternatív bejárt utak, eltérő csomópontok képén keresztül mutatkozik meg, olyan folyamatokat gerjesztve ezzel, melyek révén láthatóvá válik a „hely” tapasztalata, mint belső, szubjektív tekintet, melynek segítségével megtaláljuk a koordinátákat, meghatározzuk a vonatkozási pontokat, és újrarajzoljuk a teret, melyben elhelyezzük önmagunkat.
Lisa Parola
kurátor, kritikus, a torinói public art kollektíva, az
a.titolo alapító tagja