Derült fény

Mulasics László (1954 – 2001) festészetének két különböző, időben egymástól távol álló korszakát mutatjuk be kiállításunkon. Az 1980-as években, a festőiség új hullámának korszakában Mulasics széles, nagy ecsetvonásokkal komponált, expresszív színekkel megfestett, figuratív képeket alkotott. Ezt a korszakát és elsősorban figurális műveit kevesen ismerik. A 80-as évek közepétől egyre inkább eltávolodik a figurális festészettől, színei kevésbé expresszívek, műveire inkább a geometrikus alapszerkezet és a visszafogott színvilág lesz jellemző. A figurális korszak végét jelző alkotások kerülnek bemutatásra a Várfok Teremben az 1980-as évek közepéről. A színek még erősek, de az expresszivitás már visszaszorul, leginkább a zöldek, szürkék, kék és lilák dominálnak. Ezek a vászonra készült olajfestmények még némi zaklatottságról, zavartságról árulkodnak.

A 90-es évek utolsó éveiben készült, az olaj mellett már az enkausztikát is alkalmazó alkotások kerülnek az XO Terem falaira. Ezek a festmények a Várfok Teremben látható képek tökéletes ellentéteként, kontrasztjaként jelennek meg. A tiszta, geometrikus szerkezet dominál és a világos, visszafogott, nyugodt színek: különböző sárgák, barnák, kékek és kékes-szürkék. Az enkausztika, a nyomat és a zománc technikájának köszönhetően Mulasics László festményein az anyag érzéki tulajdonságai, a felület adottságai, a felszín gazdagsága válik elsődleges jelentőségűvé. Miközben a felület gyakorlatilag élni, mozogni és lélegezni kezd, átlényegül, és egy gondolati, képzeleti rekonstrukció kiindulópontjává válik. A felület teret nyit az érzelmi beleélésnek, a hangulatoknak, a szem kalandozásainak. A rétegek szépsége időtlenséget sugall, melegséget áraszt, miközben a redukált formahasználat meditatívvá teszi a képeket. Olyan látvány kialakítása a célja, amely a színek, vonalak, ecsetvonások pontosan mérlegelt, harmonikus arányaiból, a képi logika diktálta rendtől vezettetve születik meg.