fotó a performansz dokumentációból / photo from the performance documentation
A művész tulajdona / Courtesy the artist; Fotó / Photo: Marko Ercegovic
performance, video
fekete/fehér fotó / b/w photo
performance, videó
Tolj saját személyes tapasztalatain keresztül vizsgálja a közelmúlt történetét, újraszembesít az ideológiai-politikai rendszerek változásait kísérő politikai amnéziával, ráirányítva a figyelmet az egyén felelősségét és cselekvési lehetőségeit illető kritikai gondolkodás fontosságára.
Habár a multimédia művész, szervező és kurátor Slaven Tolj már régóta a horvát képzőművészeti élet egyik legjelentősebb személyisége, nemzetközi hírnevet csak nemrég óta tudhat magáénak politikai, társadalmi vagy kulturális értelemben erősen kritikus munkáinak: alig észrevehető talált tárgyainak, installációinak, fotográfiáinak és performanszainak köszönhetően.
Slaven Tolj 1964-ben született Dubrovnikban és mindmáig hű maradt e különleges hangulatú városhoz, ahol művészként és kurátorként jelenleg is dolgozik. Pályakezdésére erősen rányomta bélyegét a jugoszláviai háború. Sok fontos munkája született Dubrovnik ostromával kapcsolatban. Ezekben a művekben a művészetét alapvetően meghatározó jellemzők mind jelen vannak: a műtárgy anyagiságának felszámolása, performatív eljárások, helyspecifikus művek létrehozása, illetve a duchampi talált tárgy különböző módosításai.
Ebben a tekintetben Tolj a hetvenes-kora nyolcvanas évek jugoszláv művészetének viszonylag liberális szellemében alkot. Az idők során munkái – az aktuális politikai és társadalmi változásokon túl olyan alapvető problémákat is érintettek mint a globalizáció radikális előretörése.
Slaven Tolj művészeti munkásságának kezdetét egyértelműen a volt Jugoszlávia felbomlása, és azt megelőzően azok a traumák és tapasztalatok határozták meg, amelyeket a délszláv háború idején – főleg 1991 és 1992 között, Dubrovnik blokádja alatt – élt át.
Művészetének ezt a periódusát szemlélteti a Megszakított játék (1993) című munka. Ez két fekete-fehér fotóból áll, amelyen első ránézésre egy, a dubrovniki katedrális mögötti kis téren játszódó banális jelenetet látunk. Az egyiken fiatal fiúk teniszeznek, labdájukat a katedrális falának ütögetve. A másikon egy voluta közelképét látjuk egy beszorult teniszlabdával. A történelmi belváros szívében található tér mindig is a gyerekek kedvelt játszóhelye volt. A háború alatt viszont orvlövészek célpontjává vált, így a játék hosszú hónapokra megszakadt.
Az 1990-es évek végétől Toljt egyre több, a politikai és társadalmi átalakulással kapcsolatos téma és probléma foglalkoztatta, többek között a multikulturalizmus és globalizáció megállíthatatlan térnyerése egy merev poszt-totalitáriánus közegben. Ennek a folyamatnak a betetőzése volt az új évezred elején készített két performansz, amelyek egyúttal az ezekre épülő videóprojektek alapanyagául is szolgáltak.
A Globalizáció (2001) című radikális akcióra a New York-i Exit Gallery szervezésében a „Body and the East” keretében került sor. Tolj egymás után keverte a brutális „globális koktélokat” egy üveg whiskyből és egy üveg vodkából, majd folyamatosan ivott a teljes eszméletvesztésig. A performansz végén az ájult művészt mentőautó szállította kórházba. A galériában eluralkodott a káosz és a pánik. A performansz és a veszélyes katarzis (Tolj az ájulást követően kómába esett, és több napon át feküdt az intenzív osztályon), a „Kelet” mentalitásának túlexponálásával szándékosan torpedózta meg a „Nyugat” nyitottságot és politikai korrektséget hangsúlyozó világképét.
A zágrábi Kortárs Művészeti Múzeumban bemutatott, Természet és társadalom (2002) című performansz a hagyományos családi és tágabb értelemben vett, társadalmi hierarchia viszonylagosságát tematizálta. A meztelen Tolj harcoló állatként viselkedve hosszú perceken át makacsul támadta saját árnyékát a falon, egészen addig, amíg a fején a szarvasagancs darabokra nem tört. Az agancs szimbolikus örökség volt nagyapjától, aki azt egy olasz fasiszta vezetőnek, Mussolininak szánt hivatalos ajándékcsomagból „vette” el a második világháború alatt. Tolj ezt a meglehetősen abszurd kiinduló helyzetet használta fel arra, hogy a balkáni nacionalizmus történelmi maradványainak, a Jugoszlávia felbomlását követő és a közelmúltban lezajlott háborús eseményeknek, nem utolsó sorban a többségében katolikus Horvátországot átszövő patriarchális hierarchiának éles és pontosan megformált kritikáját adja.
Salven Tolj a tavalyi év során több performansz-újrajátszást készített, amelyek különböző munkákat parafrazeáltak, leginkább az 1970-es évekből. A Szeretem Zágrábot (2008) Tomislav Gotovac 1971-es Zágráb, szeretlek című performanszára utal vissza. Az „Operation: City 2008” című eseménysorozat keretében előadott performansz kiindulópontja a Nacional (Nemzet) című újság tulajdonosa, Ivo Pukanic ellen elkövetett merénylet volt, pontosabban a biztonsági kamera felvétele, amelyen a gyanúsított látható, miközben elhagyja a tetthelyet és fején bukósisakkal sétál Zárgáb belvárosában. A performanszban a bukósisakot viselő Tolj, végigjárva a gyanúsított útvonalát, „újrajátszva” az eseményt.
„Átértelmeztem Gotovac performanszát és a történés helyét, Zágráb belvárosát. Míg Gotovac meztelenül sétált, és az Ilica nevű főutca aszfaltjára fekve „szeretkezett” a várossal, addig én a merénylő szerepét magamra öltve, maszkban jártam a várost. Ezzel a két performansz különböző kontextusait, a két cselekvés és a művek születésének társadalmi és kulturális környezete közti különbségeket kívántam hangsúlyozni, az eltérést a művek megértése és megjelenési formája, illetve a művészet akkori és mostani jelentése között.”
Tolj számára a konkrét társadalmi tényekkel folytatott munka, és e tények átfordítása művészeti kontextusba elsősorban azok koncentrált megközelítését és megértését jelenti. Kreatív taktikája az „észlelő kisajátításon” alapszik, amely kölcsönösséget feltételez: ahhoz, hogy egy tárgyat vagy szituációt művészeti környezetbe helyezzen, a művésznek átfogó ismeretekkel kell rendelkeznie.
Ez az együttlétre, hallgatásra és csendes szemlélődésre, a kreatív döntések kontrolljának elengedésére és a kapcsolódó értelmezések pontos (és meg nem alkuvó) megfogalmazására vonatkozó szándék jelenti Slaven Tolj művészi hozzáállásának legnagyobb értékét.
Művészeti munkássága mellett szervezőként és kurátorként is dolgozik. Már 1988-tól működteti Dubrovnik azóta is kulcsfontosságú, a helyi szcénát gazdagító intézményét, az Art Workshop Lazaretit. Amellett, hogy az intézmény helyi és nemzetközi kiállításoknak ad helyet, egyúttal produkciós hátteret is biztosít a pályakezdő dubrovniki művészeknek. Megalakulása óta az Art Workshop Lazareti az egyik legaktívabb horvát kortárs művészeti központtá nőtte ki magát, és ma – a galéria működtetése mellett – rezidenciaprogramja is van, valamint részt vesz különböző színházi, zenei- és filmprogramok szervezésében is.