Szinkronitás

Rácmolnár Sándor az 1980-as évek eleje óta a vizuális közhelyek ironikus-kritikus kifigurázásával foglalkozik. Jellemző művészetére a különböző hordozóanyagok használata. Repertoárjában úgyanúgy megtalálható a vászon, a műanyaglemez, vagy a hímzett textil, mint médium.

Az utóbbi években a „kortárs népművészet” (Bordács) elemeit láthattuk beépülni kompozícióiba: „Call me” (2001) címu sorozatában például sajátos női alakjai „aktként” jelennek meg, hímzett telefonszámmal kísérve. Egy korábbi kiállítása alkalmával Rácmolnár a Guinness-rekordok abszurd eredményeit írta át vászonfestményein, melyeken a „legek” értelmetlenségére mutat rá. Mindkét sorozat a hétköznapok populáris „kultúrájának” vizuális nyelvezetéből merít elemeket, melyek átdolgozva, új kontextusba helyezve (a call-görlök a fáradságos női munka által megalkotott hímzés révén, az abszurd rekorderek a festészeti világ ikonográfiájába beolvadva), egyszercsak művészeti alkotások elemeivé válnak.

Rácmolnár az utóbbi időben képeinek megalkotásához úgynevezett „dingbat”-okat használ fel. E szimbólumokat és díszitő elmeket korábban a tipográfiában használták, ma már azonban a számítógépes betűkészletek szerves elemeivé váltak. A kibővült „dingbat-tár” ma már a legváltozatosabb formákat vonultatja fel, és mindenki számára elérhetővé, folymatosan újuló készletté vált. Ezeket piktogrammok részleteivel és egyéb elemekkel vegyíti. A létrejött kompozíció eredeti kontextusukból kiragadott, egymástól független, értelmüktől megfosztott jelekből állnak össze, melyek skálájában visszafogott, de erőteljes színhasználattal párosulva állítanak a néző elé egy megfejtésre váró, legtöbbször ironizáló jelenetet.

Az utóbbi időszakban egyre narratívabbá vált jelenetek révén a képfelület is sűrűbbé vált, mégsem beszélhetünk túlzsúfoltságról, sokkal inkább sajátos harmóniáról. Az évek során egyes alakok mondhatni önálló életre keltek, és a kereten belüli, magánmitológiát felvonultató világ rendszeres résztvevőivé és alakítóivá váltak.

A kiállítás címe különböző értelmezési lehetőségeket takar. A Szinkronitás jelentésének első rétege arra utal, hogy először lesznek láthatók együttesen, egy kiállításon belül Rácmolnár festményei és printjei. Utal másodsorban arra a tényre, hogy festményei szinkronúszó hölgyeket jelentítenek meg. Harmadsorban pedig: a szitanyomással készült „dingbatos” képekből a legtöbb most tükörre applikálva jelenik meg. Így a néző számára, szinkronban a lemezen megjelenő kompozícióval, a külvilág tükörképe is láthatóvá válik egyúttal.