A Műcsarnok azért vállalkozik kortárs magyar gyűjtemények bemutatására, mert az elmúlt években a műgyűjtés a hazai művészeti élet meghatározó jelenségévé vált, s a gyűjtemények a művészeti értékteremtés szerves részét képezik. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább elmosódnak a gyűjteményekben, illetve a kiállítótermekben megjelenő művek közötti különbségek. A kortárs műgyűjtemények kiállítása egyfajta kísérlet a kortárs magyar művészet új kontextusának bemutatására, összefüggéseinek vizsgálatára.
2008-ban, a Mecénás napok kiállításon igyekeztünk az akkor legnagyobb és legjelentősebb gyűjteményekre irányítani a figyelmet. Bemutatónk igazolta, hogy a magyar kollekciókban már nemcsak hazai, de jelentős külföldi alkotók munkái is szerepelnek, ami a gyűjtemények magyar anyagát is nemzetközi kapcsolatrendszerbe helyezi.
Mostani kiállításunkon a gyűjtemények személyes aspektusára helyezzük a hangsúlyt, a művész és a gyűjtő közötti kapcsolatra, ami lehet mecénási, baráti viszony, szólhat a műalkotás létrehozásának támogatásáról is, de két művész-gyűjtőt is bemutatunk, mint a kollegiális viszony két eltérő, de jellemző példáját.