A 2008-as Iasi Biennálén bemutatott, talált anyagokból készített installálási módnak, Loránt most egy lényegesen letisztultabb, azonban mégsem steril formát kölcsönöz. A vallási konnotációkkal is bíró házi oltár – mint forma – egy lassabb és elmélyültebb befogadást kíván meg a nézőtől.
A befogadást alakító installálási forma és Loránt Anikó jól ismert apró, barkács-jellegű tárgyai a mű és befogadó közti szakadék áthidalását hivatottak szolgálni. Ennek jegyében a kiállítás több ponton párbeszédet kezdeményez a közönséggel, és valós kapcsolatok generálására törekszik.
A spirituális gyakorlat világi színterének imitálása ideális közeget biztosít Loránt Anikó naiv, illetve kívülálló jellegű, barkács műsorozatának, amelyek a művészeti világ határain túlra is képesek áttörni.
A jellegzetes ikonográfiát követő tárgy-együttes mellett bemutatott festmények és rajzok a többszöri újra-másolás módszeréből adódóan, egy folyamatosan változó és formálódó halmaz pillanatnyi metszetét fedik fel.
„Többféle munkamódszert használok párhuzamosan, melyek felfoghatóak akár meditációs, vagy jógatechnikáknak is. Egyik fontos gyakorlatom például a másolás, illetve ismétlés; egyes korábbi rajzaimat és vízfestményeimet újra és újra lemásolom. Ezek a másolások nem önkényesek, hanem más-más aspektusból történő rendszerezések. A másolások során az egyes darabok természetesen mutálódnak, vizuálisan, de gyakran tartalmilag is.
Nem csak a saját rajzaimat, de kortárs és más korok képeinek másolását is érdekesnek gondolom. Egyrészt ez a megfigyelés, megismerés egyik leghatékonyabb módja. Másrészt úgy vélem, hogy nem baj, ha a jó dolgok sokszorozódnak és különböző változatokban terjednek tovább, kilépve a mindig újat akarás és az eredetiség túlértékelésének buta bűvköréből.
Kutatom annak a módját, hogyan lehet letisztult, de naivan egyszerű fogalmazással kifejezni bonyolultan összetett dolgokat, illetve hogyan lehet nem művészeti érdeklődésű embereket is megszólítani tartalmi engedmények nélkül. Ezért munkáim gyakran zavarba ejtően többféle minőségből épülnek fel.
Az a határmezsgye érdekel, ami a naiv és az ún. magas művészet között húzódik. Ezért a különböző minőségek egyidejű jelenléte mellett, képeim egyik legfontosabb eleme a hiba, illetve a hibák hangsúlyozása, vagy elrejtése, valamint a hibák és a másolás kölcsönhatásából születő mutáció-láncolatok.
A természetben is megfigyelhető organikus vagy kristályos rendezettség és az ezzel egyidejűleg jelenlévő, az emberi tudat számára kuszaságnak, szétszórtságnak tűnő struktúrákhoz hasonló helyzeteket próbálok műveimben is létrehozni. Például oly módon, hogy művészi átgondoltsággal készülő finom rajzolatokat egyfajta nyers, nem lekerekített közegbe építem be. Ha megszületik valami, és halad előre az időben, megannyiszor megszületik, mássá, újjá alakul. Ép ezért nem restellek régebben készített dolgokat, kacatokat újra és újra kiállítani sem.
Vidámságot nekik! Ez vezet tova.”
Loránt Anikó