A szükség szabályt bont: az új törvény ragaszkodik az asztalhoz, mi pedig, a valóság komédiásai túl vagyunk padlón és plafonon. Ha innen nézzük, végül is jól állunk. Ha meg onnan nézzük, akkor lógunk. A realitás puszta irracionalitás.
A fonákból van átmenet a furcsába, a komikumba. Egy sima egy fordított: mégsem nevetünk. Akkor most, hogy van jól?