Omarának, a roma festőnek éppen hét évvel ezelőtt ő nyitotta meg kiállítását a Liget Galériában, ahol a két művész párbeszéde a szabadságról, az alkotói lét lényegéről sokak számára vált felejthetetlen emlékké. Az archaikus kultúrák iránti tisztelet, a szegénység mint téma, a lelkiség olyan alaptéglái művészetének, melyek kezdettől jelen vannak.
A roma kultúra gyermekien tiszta, természetes nyelve elemző boncolgatásra sarkallja Ádámot, aki az ezerszínű cigánymintákat saját ritmikával alakítja mintázatokká legfrissebb munkáin, melyek nem festmények, inkább felépítmények, ahol a zeneiség és az építészet nyelve hangsúlyos, mely szintén kezdettől meghatározó jellegzetessége Ádám művészetének.
A szegénység, a zeneiség és az építészet mellett, mint mindig, a vallásosság is megjelenik a képeken. A kendő, mint bibliai motívum vagy a sajátos szárnyas oltár mind olyan elemek, mely a művész szakralitással való kapcsolatára utalnak.
A művek szegény, talált anyagokból való építkezése, gányoltsága, ebből fakadó sérülékenysége, a látszólag véletlenszerűen megjelenő szöveges elemek, mind-mind a személyes hang levetülései, mely az emberi élet múlékonyságát és az építészeti és zenei struktúrákon valamint a keresztény motívumvilágon keresztül az öröklétet hirdetik.
De megjelenik e képeken Ádám jellegzetes humora is, mely játékossága, végtelen asszociatív volta mellett nem nélkülözi a sajátosan kesernyés ízt sem. Ádám sajátságos antropológiát alkalmaz művészetével, képei most is, mint korábban szabadon áramló gondolatok pillanatnyi lenyomatai.