A 2017 óta tartó kutatásalapú Eastern Sugar projekt a csehszlovákiai Juhocukor cukorgyár történetéből kiindulva mára tizenöt szlovákiai, csehországi és magyarországi cukorgyár közelmúltbeli folyamatait mutatja be: az 1861-ben alapított és 2002-ig működő Prága-Modřany cukorgyártól az 1969-ben alapított és működését 2006-ban befejező dunaszerdahelyi Juhocukor gyárig.
A közép-kelet-európai cukoripar története a Habsburg Birodalom idején szárba szökkenő cukorrépa termesztéssel indult, az ágazat előbb az Osztrák–Magyar Monarchia idején, majd a szocializmus időszakában állami támogatással erősödött meg. A Szovjetunió összeomlása, valamint Csehszlovákia kettészakadása után a privatizáció, a külföldi felvásárlások és az Európai Unió cukortermelésének csökkenése a cukoripar addigi formájában való széteséséhez vezetett. Ma már csak néhány gyár működik, annak ellenére, hogy az EU cukoripari szerkezetét azóta liberalizálták.
A Trafó Galériában látható kiállítás az Eastern Sugar projekt első magyarországi bemutatója. A kiállítás a kutatás személyes történelmi beszámolókat gyűjtő archívumából és az egykori gyárak helyszínein készült videók közül válogat. A kiállított anyagok az európai cukorpiaci folyamatokon belül többek között a kelet-magyarországi Hajdúsági Cukorgyár megszűnésére, valamint hat, egykor a közép-kelet-európai régióban működő gyár a projekt címét is adó francia-brit Eastern Sugar vegyesvállalat által történő felvásárlására reflektálnak. Az Európai Bizottság 2006-ban az Európai Unió cukortermelésének csökkentésére irányuló intézkedéseket vezetett be, miután a Kereskedelmi Világszervezet Ausztrália, Brazília és Thaiföld javára megállapította, hogy az európai cukorexport meghaladja a megengedett mértéket. A gyáraknak az uniós nemzeti kvótakiosztásokon keresztül kiosztott cukorkvótákról való lemondásért cserébe az Eastern Sugar vállalat is elfogadta az uniós szerkezetátalakítási kompenzációkat. A kompenzációért cserébe a kvótákról való lemondás mellett a rendelet a gyárak lebontását is előírta.
Németh Ilona művészeti gyakorlatának alapvető módszere a párbeszéd: a videóinterjúk és fotóesszék formájában megjelenő, a cukoripar különféle szereplőivel, alakítóival és az egykori ipari környezettel való dialógus közelebb vezethet bennünket a cukorral kapcsolatos gazdasági folyamatok és kulturális változások megértéséhez.
A művész legutóbbi nagy intézményi kiállítása Budapesten a Dilemma (2011-2012) című retrospektív utazókiállítás-sorozat részeként valósult meg az egykori Ernst Múzeumban. A kiállítás központi eleme Budapesten egy Heller Ágnes nagymamájáról készült videóinterjú köré épülő auditóriumszerű installáció lett volna. A Heller személyét közvetlenül érintő, a baloldali értelmiséget érő politikai támadások miatt Németh úgy döntött, hogy az interjút egy olyan videóinstallációval helyettesíti, amely saját dilemmáját mutatja be, reagálva arra, hogy a politikai körülmények hogyan torzítják el eredeti alkotói szándékát. A neoliberalizmussal kapcsolatos posztszocialista tapasztalatok megosztásának művészeti-kutatói platformjaként működő Eastern Sugar projekt Németh Ilona dialogikus és önreflexív alkotói praxisa folytatásának, következő lépésének tekinthető.
Emily Verla Bovino