Knyihár alkotói tevékenysége a transzparencia és reflexió fogalomköréhez kapcsolódik, melyek vizuális megjelenítésével 2002 óta foglalkozik. Festészeti tevékenysége a tükröződések torzító hatásaira, a tükröződő felületek által módosuló, absztrahálóló téri látvány rögzítésére, ezen keresztül egy összegző szinergikus térélmény kialakítása irányult.
A tükröződés, a tükör fogalomköre a művészet megkerülhetetlen nagy metaforája, minthogy minden mű vetület, leképezés, tükörkép – a valóságnak, egy téri élménynek a kétdimenziós fordított mása, másodlagos kép.
„A tükröződés jelenségéből leginkább az absztrakciós folyamat, a torzult, vagy fordított kép érdekelt. Az a kép, mely a tükröződő felület függvényében különböző fényviszonyok hatására módosul, nem pontosan kivehető képet ad a valóságról. A tükröződés által a gondolatban, gondolatainkban megalkotott kép egy következtetés. Abban az esetben, ha csak a tükröződő felületet látjuk, az eredeti látványt nem, akkor csak a tükörképből következtethetünk a valós látványra, egyfajta alkotói folyamat zajlik le a nézőben, a valóságot kénytelen elképzelni. A tükörkép és az elképzelt tér között számos szubjektív tartalom kaphat helyet, illetve a néző személyes térélményei befolyásolják a képalkotást, tapasztalt emlékképei alapján. A valóságos látványtól oly módon is eltávolítom a nézőt, hogy a természetes eredeti színállásokat megváltoztatom, felfokozom a szín intenzitást, vagy a tónust megfordítom, amellyel expresszív, vagy álomszerű szürreális színvilágot alakítok ki.”- írja a művész.